Kicsit hagyományosabb vizekre evezve, az előző posztban említett turbolyaszüret nem csak a csukához, hanem egy szószhoz is  elegendő muníciót adott. (Inkább szósznak nevezném, mint mártásnak, már csak a mennyisége okán is.) Az anyagbeszerzés során különösen megörültem, hogy a piacon megjelentek a gombászok, akiktől szép kucsmagombát vásároltam. A kucsmagomba és a turbolya klasszikus párosítás, önmagában is megállja a helyét. Tulajdonképpen lehet, jobban is járok vele magában, a bőrös karaj nem volt az igazi alapanyag, emiatt és az egyre rosszabb sütőm okán nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. A végén pedig már nem volt türelmem és kapacitásom rápirítani a bőrére külön, serpenyőben, bár ezeket leszámítva a húsból majdnem a lehető legtöbbet kihoztam.

Hozzávalók (10 adag)
- 1 bőrös karaj (kb. 2.5 kg)
- 1 tk fehérbors, 1 tk fűszerkömény, 1 tk édeskömény-mag, 1 tk szecsuáni bors, 1 tk koriender
- só
- olívaolaj
- 250-300 g kucsmagomba
1 kis fej lilahagyma
- 1 nagyon nagy csokor (XXXXL) turbolya
- 750 ml húsleves
- 250 ml tejszín

A hús bőrét előző nap átlósan mindkét irányban félcentinként óvatosan bevágom, lehetőleg úgy, hogy a szalonna részt már ne sértsem fel. Bőségesen bekenem olívaolajjal, majd beledörzsölöm a finomra megtört fűszerekkel. Zsírpapírba csomagolom, mehet a hűtő aljába. Sütés előtt jó egy órával kiveszem, a pulton pihentetem, majd először 220 fokon 20 percet, utána pedig 150-160 fokon kb. 2 óra húsz percet sütöm. Sütés után 20 percet pihentetem, addig elkészül a szósz. (ha nem lesz ropogós a bőre, serpenyőben nagy láng mellett zsiradékon rá kell pirítani).

A finomra vágott lilahagymát és a felaprított kucsmagombát nagy lángon olívaolajon megpirítom, enyhén sózom, majd felöntöm a húslevessel, és a zsiradéktól megtisztított és leszűrt pecsenyelével. Összeforralom, jöhet hozzá a tejszín, egy kicsit beforralom, végül hozzáadom a szárastul finomra vágott turbolyát.

Köretként párolt rizs vagy knédli egyaránt jól illik hozzá.