A marhamáj hihetetlenül olcsó (alig néhány száz forint kilója!), és finom alapanyag, valamiért mégsem örven túlzott népszerűségnek. Talán azért, mert sokan túlkészítik, a kívánatosnál hosszabb hőkezelés pedig morzsalékos-gumis, száraz állagot eredményez, amelyen már csak a turmixgép, esetleg a kutya vagy a macska segíthet. Ha betartunk néhány alapszabályt, akkor viszont gyors és finom vacsora a jutalmunk: vágjuk viszonylag széles, ujjnyi hosszú darabokra, és nagy lángon néhány percet pirítsuk zsiradékban, hagyma társaságában. Köretként most kelbimbót adtam hozzá, most úgy is szezonja van, és nagyon jól harmonizál a májjal.

Hozzávalók (3 adag)
- 60 deka marhamáj
- 2 kisebb fej lilahagyma
- 1 1/2 ek libazsír
- só, bors

- 60 deka kelbimbó
- 10 deka húsos kolozsvári szalonna
- 1 ek olívaolaj
- 1 (bió) citrom
- só, bors

Mindössze a kelbimbóhoz szükséges némi előkészület, mert  pirítással a belseje nyers marad, elő kell főzni. A megtisztított kelbimbót lobogó, sós vízbe dobálom, és 4 percet főzöm. Leszűröm, azonnal hideg vízbe dobálom, hogy ne készüljön tovább, majd néhány perc múlva kiszedem, lecsepegtetem. A májat - ha szükséges, az erektől megtisztítom - ujjnyi hosszú, bő két centi vastagságú hasábokra vagdosom. A lilahagymát félfőre, hosszában felcsíkozom.  Először a májat készítem el, serpenyőben libazsírt hevítek, rádobom a hagymát, majd kisvártatva a májat, és nagyjából összesen 5 perc alatt nagy lángon minden oldalán körbepirítom. A végén sózom, borsozom, tálra teszem. A serpenyőt eltörlöm, olívaolajon megpirítom a fél centis csíkokra vágott szalonnát, amikor szép színe van, beledobom a kelbimbót és néhány perc alatt körbepirítom. A végén sózom, borsozom, ráreszelem egy citrom héját, majd ráfacsarom a levét. Hálás étel, sokféle bort elvisel, könnyű vöröset, savasabb fehéret egyaránt. Esetemben 2008-as Frittman Ezerjót.