lorien

A - Horasz találó elnevezésében -  háromnapos gasztronómiai ámokfutásunk végére úgy alakult, hogy vasárnapi ebédre hagyományos menüsort állítottunk össze. Minden mellette szólt, hiszen erre a hétvégére sikerült felpucolva szereznem egy pár gyönyörű kapirgálós tanyasi tyúkot, abból mi más lehetne, mint tyúkhúsleves. Ezek után a piacra menet azon poénkodtunk, hogy akkor stílszerűen vékonyra klopfolt karajból kellene fűrészporos rántott szeletet készíteni főételnek. De mi komoly, meglett emberek lévén ilyet nem tehetünk, még ha maradtunk is a hagyományos logika mentén,  hiszem egyfajta disznópörköltet készítettünk. Nyilván egy kis csavart vittünk bele, amelyről részben itt, részben Horasznál lehet majd olvasni. A leves tulajdonképpen a betéttel és egy picit a fűszerezésben különbözött a hagyományostól. Az előzmények még a blogkóstoló előestéjére nyúlnak vissza (mit este, éjszaka!), amikor alaplé főzés közben rátaláltunk Lila Füge pisztáciájára, melyet aztán minőségellenőrzés folytán néhányszor megdézsmáltunk. Közben kóstolgattuk az alaplevet is, hát igencsak gyanússá vált a dolog, majd mikor Lila Füge befutott, hármasban alaposabb összekóstolás alá vetettük a dolgot, és egyhangúlag kijelentettük, hogy a pisztácia és a húsleves bizony egymásnak valók. Ahogy Magyar Elek mondaná, komplementer ízekkel van dolgunk, a kettő együtt tökéletes ízhatást alkot. Így kapóra jött most a tyúkhúsleves, mert közös munkában implementálhattuk az elképzeléseinket. Egyelőre csak az alapízekben gondolkoztunk, ezen még sokat lehet majd variálni, kezdve rögtön a fűszerezéssel. A lényeg, a pisztáciás töltelékes tészta nagyon jól működik a húslevesben!

Hozzávalók (8-9 liter)
- 1 nagyobb vagy 2 kisebb tyúk (kb. 3.5 kg)
- 1 nagy zeller
- 1 nagy karalábé
- 3 petrezselyemgyökér
- 6-8 nagyobb sárgarépa
- 1 kisebb karfiol vagy kelkáposzta (elhagyható)
- fűszercsomó (zellerzöld, petrezselyemzöld, zsálya, kakukkfű, 1.5 tk rózsabors, 1.5 tk feketebors, 1/2 csillagánizs, 2 szem szegfűszeg, 2-3 szem szegfűbors)

- kb. 100-120 g g natúr tisztított pisztácia
- a megfőtt tyúk combja, esetleg fél mellehúsa
- 1 tojás
- só (esetleg bors)

- 2 tojás
- 200 g liszt (Vitamill)
- pár csepp olívaolaj
- 2 csipet só

Nagy kondérban felteszem a vizet a tűzre. Amikor megforr, belerakom a tyúkokat (most két kicsi volt), forrás után kb. 6-8 percig hagyom benne. Az egészet kiöntöm, a tyúkokat alaposan megmosom hideg vízben, a kondért elmosom, és felteszem annyi hideg vízben főni, hogy ellepje a madarakat. Forrás után enyhén sózom, majd másfél-két  óra múlva bezöldségelem (a zellert és a karalábét negyedelem, minden mást egészben hagyok). Fűszercsomót készítek, a szárazfűszereket gézbe bugyolálva hozzákötözöm a zöldfűszerekhez. Nagyjából belövöm a sózást, és további két órát hagyom csendes tűzön fedő nélkül főni. A tésztát ekkor rögtön begyúrom, fóliába tekerve hagyom pihenni. A pisztáciát megtisztítom, késsel durvára vágom, kb. akkorára, mint a nagyszemű só  A kiszabott idő elteltével kihalászom az egyik tyúkot, leveszem és kicsontozom a combját, esetleg a fél mellehúsát. Hagyom hűlni, majd késsel ezt is felvágom. A pisztáciát és a húst egy tojással összedolgozom. Vizet teszek fel forrni. Kinyújtom a tésztát, deszkára fektetem. 3-4 centis távolságot tartva a sáv felső harmadára kisebb diónyi tölteléket halmozok, majd felhajtom a tésztát, a levegőt kinyomkodom belőle, és  végeit alaposan összenyomkodom. A batyukat lisztezett tálcára rakom, és addig folytatom a műveletet, míg minden el nem fogy. A tésztafőző vizet megsózom, beledobálom a töltött batyukat, forrás után 1-2 perccel kész is van. Óvatosan kihalászom őket, kevés olívaolajat csepegtetek rájuk, hogy ne tapadjanak össze. A levesből mindent kihalászok, és tálalok.