Eszter blogkóstolón elkövetett szíriai sóletje ihlette a következő ételt. Ami aztán klasszikusan a Moszkvában Mercédeszeket osztogatnak poén analógiájára illő bohózatba fulladt, de azzal ellentétben a végén mégis jól sült el. Onnan indult az egész, hogy a nyár végi nagy spájztakarításban felfedeztem egy takaros egytálétel főzésére alkalmas cserépedényt, amelyet még évekkel ezelőtt vásároltunk a kedven magyarszombatfai fazekasunktól. Kicsit hasonlít a tazsinra, csak nem olyan kúpos-csúcsos a teteje. Hamar el is határoztam, hogy ebben készítek valamit. Egy a bökkenő, hogy annyira kicsi, hogy már a csicseriborsó sem fért volna bele, és még hol volt a marhalábszár. Így maradt a kacsasütő. Ezen felül történt még az is, hogy a felöntési fázisnál -kissé elbambulva- megszaladt a kezem, és a kelleténél sokkal több vízzel öntöttem fel az ételt. Abban a mivoltában pedig inkább csicseriborsó gulyásra emlékeztetett volna az étel, mert a csicserborsó közel 24 óra áztatás után már nemigen vesz fel vizet. Ezt pedig nem akarhattam, így SOS megkértem Pirost, aki épp beszerző körútra indult, hogy nézzem nekem a boltban gerslit vagy valamit, amivel felitathatom a sok szaftot. Telefonos válságegyeztetésünkben azokat az alapanyagokat eleve kizártam, amelyek nagyon szétfőnek vagy keményítő oldódik ki belőlük, egyedül a lencse maradt az egyetlen választásom. A lencse pedig meglehetősen karakteres ízvilágú, ezért egy kicsit elnyomta az eredetileg kigondolt, szolid fűszerezésem, de a végeredmény így is pont jó lett. Ha maradt volna még a fűszerkeverékből a végére, még jobb lett volna.

Hozzávalók (kb. 12 adag)
- 1.6-1.8 kg marhalábszár (1 db)
- 750 g csicseriborsó
- 500 g nem szétfövős lencse
- 2 doboz paradicsomkonzerv
- 3 fej lilahagyma
- 1 fej fokhagyma
- 3 tk római kömény, 1 tk fehérbors, 1 tk koriander, 2 komolyabb szál (~2 tk) cassia fahéj
- olívaolaj vagy szőlőmagolaj

A csicseriborsót előző nap megmosom, leöblítem, és bő vízben beáztatom. Legalább 12 órát, de egy nap még jobb. A marhalábszárat 3-4 cm-esre felkockázom, serpenyőben több menetben olívaolajon gyorsan körbepirítom, majd ugyanebben megpirítom a finomra vágott hagymákat is. A végén megfuttatom rajta mozsárban megtört fűszereket, sózom, hozzáadom a paradicsomkonzerveket, és miközben fakanállal aprítgatom a paradicsomokat, összeforralom. A lencse kivételével összerakom az összes alapanyagot egy kacsasütőben (vagy cserépedényben), felöntöm vízzel vagy alaplével, hogy bőven ellepje, felforralom, és 120-140 fokos sütőben teszem. Egy óra múlva óvatosan hozzáadom a lencsét, ellenőrzöm a sózást (kis ráhagyással) és még 2 1/2-3 órát hagyom a sütőben puhulni. Mielőtt elkészül, egy kevés maradék fűszerkeverékkel érdemes megfrissíteni. Durvára vágott pirított pisztáciával és frissen vágott petrezselyemzölddel tálalom.