Már egy jó ideje ígérek egy jófajta ragut Loriennek. Ezt a receptet egy olyan kedves ismerősömtől tanultam, akit a most már közel 90 éves toscanai nagymamája nevelt fel, tehát itt az olasz konyhának egy olyan művelőjével van dolgunk, akinél a régi eredeti ízek fontosabbak a diétás trendeknél, metabolizmusnál, meg ilyesmiknél. Tehát, a ragù della nonna. Két fő elv alapján készül: órákig fő kislángon (az enyém 8 órát), és a hozzávalók nagyon apróra darabolva kerülnek bele. Én rengeteget készítettem, mert eláll a hűtőben pár napot, és akár úgy, akár valamivel variálva lehet belőle újabb és újabb ételeket kreálni.  Felhasználható pastával, lasagneként, rizsesen, vagy akár cukkinibe töltve, és minden egyéb módon.

A hozzávalókat nem kell szigorúan venni, én épp így csináltam:
- 1 kg darált hús, legjobb ha fele sertés, fele marha
- 1 jó darab szalonna kockákra vágva
- 1 kg paradicsom
- 4 kisebb répa, fehérrépa (ezt a nonna biztos nem tett bele) zellergyökér , 2-3 gerezd fokhagyma, 2 fej hagyma
- 1 közepes padlizsán (ez is elhagyható)
- sok-sok friss zöldfűszer: egy csokor petrezselyem, zeller, rengeteg bazsalikom, tetemes mennyiségű oregáno, egy marék majoranna, jónéhány ág kakukkfű
- olivaolaj
- só, bors
- peperoncino – avagy szárított kicsi piros erőspaprika durvára morzsolva (a falusi elnevezés, amit az öregek használtak erre, nem blogképes)
- egy jó pohár vörösbor (ebből kevesebbet tettem, mert apósom új bora állt rendelkezésre, és még nem készült el teljesen, kicsit savas még, de már lehet rajta látni, hogy idén is remek lesz)

Az előkészületekhez órákra volt szükségem, mert elfelejtettem megéleztetni a késeket, a vagdosás közben pedig ezerfelé kellett szaladnom, ki reggelit kért („nézes” kenyeret), ki tiszta pelenkát. Feltettem a lehető legnagyobb edényt a tűzhelyre, olívaolajat öntöttem bele, és beleszórtam a répákat, a hagymákat és zellert, sót, borsot, peperoncinot, és mindezt a forró olajon pirítottam egy kicsit (itt nem olajra hagyma-szalonna, rá a hús, végül a zöldség a sorrend, ahogy a magyar konyhakultúrában készítenénk). Aztán mehet bele a szalonna, később a hús. Ekkor még nagyobb lángra vettem, amíg a hús kifehéredett. Ekkor rádobtam a zöldfűszereket, ami szinte egy erdőt képezett a készülő ételen. Levettem takarékra, (2-esre a 10-ből), és lefedve hagytam jó 1 órát főni, néha kavargattam. Később levettem a fedőt, amikor nagyon elfőtt a leve, bort töltöttem utána. Körülbelül 3-4 óra múlva hozzáadtam a paradicsomot, és így főztem sokáig. Vizet nem kell bele tenni egyáltalán.

Nálunk este pennével került az asztalra, és reszelt grana padano fűszerezte (trappista sajtot soha! – inkább semmit). Fejenként két nagy tányér elfogyott belőle.

(Kiegészítésként megjegyezném, hogy ez nem a bolognai recept, amit ők inkább tagliatellével esznek. Az is hasonlóan készül, de abba babérlevél és zeller kerül. )