Újabb adósságot kell törlesztenem, lasagne még nem volt a blogon. Na, jó, volt egy spenótos, de csak egy kis adag volt, könnyed előétel gyanánt, nem a hagyományos sokréteges. Hogy miért ez a trehányság, nem értem :), évente néhány alkalommal nekiveselkedek, lévén az egyik kedvenc tésztaételem. Sajnos ez az étel is az étteremben rizikós kategóriába tartozik, jobb óvakodni tőle, sok merényletet elkövetnek ellene. De jobb is otthon készíteni, mert ez egy olyan tésztaétel, amely felmelegítve is kiváló, sőt mi több, úgy a legjobb, és így további néhány napig élvezkedhetünk, lakmározhatunk a maradékon. Most, hogy betört az ősz, illetve a tél is majdnem, újra előtérbe kerülhetnek ezek a sütőben készülő fogások, és mivel még kapni ízes, tőérett paradicsomot is, tulajdonképpen néhány hétig még módunkban áll friss alapanyagokból elkészíteni. Mások is így gondolkozhatnak, a múlt héten épp Beatbullnál láttam felbukkanni. Ennek kapcsán el is beszélgettünk róla, nevezetesen ha az ember maga gyúrja a friss tésztát hozzá, akkor szükséges-e azt előfőzni. Jómagam, ha friss tésztát használok, akkor soha nem treszek ilyet, annál lustább vagyok, de a szükséges nedvességet egyébként felveszi a mártásból. Beatbull szintén ezen a véleményen volt, de pl. a Bűvös szakács hagyja a tésztát kicsit megszikkadni, és néhány perc alatt kifőzi. Hmm, ki érti, egyszer jó lenne vakteszten összehasonlítani. Most legutóbb az itthon (és talán Európa-szerte) egyik legnépszerűbb, bolognai ragus változatát készítettem.

Hozzávalók (6-7 adag)
- 600 g búzaliszt (25% fehér tönkölylisztet adtam hozzá, hogy rugalmasabb legyen)
- 6 tojás
- 1 kk só
- 2 ek olívaolaj

- 4 ek kacsa- vagy libazsír vagy vaj
- kb. 1.3 kg kevésbé savas paradicsom
- 1 kg darált sertés és/vagy marhahús
- 1 fej lilahagyma
- 3-4 gerezd fokhagyma
- 2 kisebb szál sárgarépa
- só, bors, 1 csillagánizs, 2 szegfűszeg
- 100 ml száraz fehérbor
- 1 dl tej

- 400 g mozzarella

besamel
- 0.9 l tej
- 50-60 g vaj
- 3-4 ek liszt
- só, 1/2 szerecsendió

- 150-200 g parmezán

A lisztet megszitálom, gyúródeszkán kúppá halmozom, a tetejébe nagy kráternyi mélyedést nyomok, amelybe beleütöm a tojásokat, és egy csipet sót szórok rá. Villával felverem, olívaolajat öntök hozzá, és összegyúrom a tésztát. Amikor homogénné állt össze, akkor határozott, de nem túl gyors mozdulatokkal tovább gyúrom, úgy 7-8 percet, hogy rugalmassá váljon. Lefóliázva két órán át pihentetem, addig elkészül a kétféle mártás.

A paradicsomokat megmosom, feldarabolom, lepasszírozom. A hagymákat finomra vágom, üvegesre párolom a zsiradékon, közben belereszelem a sárgarépát, majd hozzáadom a darált húst, a csillagánizst és a szegfűszeget. Folyamatosan kevergetve megpirítom a húst, sózom, borsozom, felöntöm a borral, amelyet elforralok, majd jöhet a passzírozott paradicsommal és egy deci tej. Jó másfél óráig nem túl erős lángon fedő főzöm, hogy besűrűsödjön, a szaft egy hajszállal a hús szintje alá essen.

Vajat hevítek, megfuttatom rajta a lisztet, felöntöm forró tejjel, miközben csomómentesre keverem. Sózom, belereszelek fél szerecsendiót, és folytonos kavarás mellett közepes vagy kicsit hígabb állagúra besűrítem. Azért ilyenre, mert mire az utolsó tésztalapra is rákerül, ne legyen betonkemény.

Egy nagy tepsit kikenek vajjal vagy olívaolajjal. A tésztát rétegenként (minél több réteg, annál jobb) sodrófával vékonyra kinyújtom (kb. 1 mm). Ezúttal kiderült, hogy a deszkám túlzottan is megvetemedett, ezért csak puzzle-szerűen tudom az egyes rétegeket kirakni, de sebaj, szorgos népünk győzni fog, egy réteg kettőből-három darabból is összeállhat (gyári tészta esetén úgyis több). Amint egy réteg réteg tésztát lerakok, egyenletesen besamelt kenek rá (beosztva), erre jön a bolognai ragu, majd kisebb mozzarella darabokat tépkedek rá. Újabb tészta, stb., majd legfelülre egy réteg tészta, rá besamel és legvégül egy adag frissen reszelt parmezán vagy grana padano. Azon nyomban forró sütőbe teszem, és aranybarna ropogós kérget sütök rá, mikorra ez kialakul, készen van. Tálalásig legalább negyed óra pihentetés szükséges.