Kicsit nehéz billentyűzetet ragadnom a szombati erdőbényei buli után. Mindenféle, vegyes érzések kavarognak bennem még most is, amelyeknek talán még ülepedni kell, hogy valósághűbb képet alkothassak, így ez az írás talán inkább csak egy hangulatjelentés. De talán először egy kissé távolabbról kell megközelítenem magát az eseményt.

Azt hiszem, minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Tokaj-hegyaljai borvidék a világ legjobb és legkülönlegesebb termőterületei közé tartozik, ilyen kiváló adottságok pedig lehet, sehol sem állnak együtt, mint itt. De mindezek mellett súlyos terheket is kell cipelnie, hiszen az ország legszegényebb vidékének kellős közepén terül el. Jól jellemzi a visszás helyzetet, hogy miközben a helyi borkultúra világszínvonalú, a környéken nem találni közepesnél jobbnak mondható éttermet (legalábbis a tapasztalatok, vélemények nagyon is megoszlanak, hogy jónak nevezhessünk akár egyet is). Nehéz is lenne megélnie, hiszen a rövid idegenforgalmi szezonon túl a környéken nem létezik olyan fizetőképes kereslet, amely a stabil alapforgalmat biztosítana. Az sem segít, hogy az állami vagy uniós csatornákon rengeteg értelmetlen dologra költenek hihetetlenül nagy összegeket. Más lehetőség nincs tehát, mint hogy a helyi borászatok, közösségek maguk találják ki, mi is legyen a Tokaji borvidékből. Talán, ha Hegyalja komolyan megpróbálja egységesebb fellépéssel erősíteni saját arculatát, idegenforgalmi vonzóképességét, akkor a közös munka sikerrel járhatna. Létezik erre működő példa itthon is: Badacsonyban és környékén már mutatkozik a pezsgés (erről majd egy későbbi posztban). A Balaton közelsége ott hatalmas előny, de Észak-Magyarországnak is megvannak a maga értékei, amelyeket kiaknázva, egy csomagba pakolva versenyképessé lehetne tenni.

A Bor, mámor, Bénye fesztivál egy jó lépés ebbe az irányban. Az olyan ötletek igazán működőképesek, amelyeket a kisebb helyi közösségek kezdeményeznek.  Az alapgondolat az volt, hogy a falu és a részt vevő borászatok egy nagy piknik színhelyeivé változnak, ahol mindenki megtalálhatja a magának a megfelelő ételt, bort, programot. Mindezt úgy megvalósítva, hogy a szokványos, fesztiválokon eluralkodó vásári hangulatot teljes mértékben nélkülözzék. Azt hiszem, ezeket a célokat már első alkalommal sikerült megvalósítani, sőt, sokkal többet is.

Természetesen egy kezdő rendezvény esetében mindig vannak hiányosságok, de - legalábbis jómagam úgy éreztem -, hogy ezek nem zavarták meg, hogy rendezvény jól sikerüljön. Mivel valamennyire belülről - még ha "társadalmi munkában" - is volt rálátásom a dolgokra, árnyaltabb a kép. Sajnos a az ételeket elkészítő catering céggel nem minden alakult úgy, ahogyan azt elterveztük és előre egyeztettük (a poszt eredeti címére egy rosszindulatú pillanatomban a "komp akart lenni, de nem komp lett" szlogen is felmerült). Természetesen az is igaz, hogy tapasztalatok híján senki sem tudta, hogy első alkalommal mekkora látogatottságra kell felkészülni, valljuk be, így nehéz jól felkészülni. Talán túlzottan is óvatosan becsülték fel a várható keresletet, ezért a kelleténél kisebb adagszámmnal, felszereléssel és személyzettel vonultak fel.  Így például az Ábrahám pince stand és étel nélkül maradt, jómagam pedig tulajdonképpen számkivetettként érezhettem magam. Az ételek elkészítése sem teljesen úgy történt, ahogyan kértük, illetve szerettük volna, bár saját házam táján maradva, a leves a "nagyüzemi" körülmények ellenére egészen jól sikerült. Igaz, hogy nem láttam a költségeket, de úgy érzem, hogy az árképzés során kissé vastagon húzott a ceruza, ennél olcsóbb árakban reménykedtem.  De végül Ábrahámék sem maradtak hoppon, sikerült egy adag őzpörköltet néhány pad társaságában megszerezniük, én pedig egy óra fel-alá rohangálás közben lehiggadtam, és úgy döntöttem, hogy innentől kezdve inkább vendég leszek, és jól fogom érezni magam.

Vendég szemmel egészen más érzés volt sétálgatni, betérni a helyszínekre. Mindenhol nagyon kedvesek voltak a házigazdák, kiváló borokat kortyolgattunk, a programok pedig kifejezetten jók voltak. Megkóstoltam a "levesem", néhány hibától eltekintve egészen jó volt, Anna hozott nekünk a saját maga sütötte bárányból, amely bár nem teljesen az eredeti elképzelése szerint lett fűszerezve, de mégis nagyon jól sikerült. Horasz őzpörköltjét két alkalommal sikerült megkóstolni, az utolsó főzetet igen kellemesen és pikánsan csípősre készítettek. Chili&Vanilia kukoricapürés erdei gombájához már csak a második körben jutottunk hozzá. Legnagyobb sajnálatunkra nem volt mód a püré passzírozására, pedig akkor lenne az igazi. Eszter bobajkára már nekem sem volt kapacitásom. Nagy öröm volt találkozni a gasztrobloggerekkel. Végre személyesen is megismerhettem és elbeszélgethettem Dalittal, Lila Fügével, Bombadil Tomával.

Az este hátralévő részében kellemesen elborozgattunk. Talán kissé túlzottan is, ezt betudhatjuk a jó társaságnak és a finom boroknak. Az éjszakába nyúló borozásnak Docens Úr harcias félreértése vetett végett, mi pedig nem rajta, hanem csak azon nevettünk igen jóízűt - még másnap is -, hogy annyira jól megy Horasz életmódváltó programja, hogy néha már-már láthatatlanná tud válni. Rossz nyelvek szerint más történt, de megerősíthetem, ez egyáltalán nem igaz.

Itt ül a láthatatlan barátunk

Mindent egybevetve úgy érzem, nagyon jól sikerült a fesztivál, és a tapasztalatokból tanulva egy-két év alatt könnyen kinövi a kezdetekkel járó gyermekbetegségeket. Ezúton is szeretném megköszönni Eszternek a szíves meghívást, a többieknek a jó társaságot. Jó volt Bényén lenni, remélem, jövőre találkozunk ugyanitt!

Update #1

Mások így látták (időrendben):

- Bacsi szubjektív beszámolója
- Horasz
- Bombadil Toma
- Chili & Vanilia
- Deluxe.hu
- Péter Anna
- A Művelt Alkoholista
- Fűszeres Eszter
 

Update #2

Kérdőív a fesztiválról