Ez az egyik kedvencem a pörköltek közül.  Ha nem a "leg". Vendéglőkben, kifőzdékben a legritkább esetben találkozni vele, még néhanapján magában zúzapörkölt talán előfordul, de a nyak szinte soha, a kettő együtt pedig tényleg kizárt. Pedig együtt a legjobb. Persze ez nem is igazán éttermi koszt - és nem túlzottan fotogén -, sokkal jobban esik otthon disztingválás nélkül, szörcsögve, nagyokat cuppogva leszopogatni a húst a csontról. Többféle madár alkalmas hozzá alapanyagként, de leginkább kacsa, liba vagy a pulyka a legjobb. A pulykával az is probléma, ahogyan általában takarmányozzák és tenyésztik, liba vagy kacsa esetében sokkal jobb arra az esély, hogy legalább normális szemes takarmányon élt, még ha májra tömték is. Ez az ízén sokat javít.

Hozzávalók
- 2-2.5 kg liba nyak
- 2-2.5 kg liba zúza
- 3-4 fej vöröshagyma
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 5-600 ml száraz fehérbor
- 700 ml szárnyas alaplé vagy húsleves
- pirospaprika
- 2 db piros húsos paprika
- 2-3 db paradicsom
- kakukkfű, majoránna
- 4-8 egész csili
- libazsír

Az ügymenet nem különbözik jelentősen a többi pörkölt elkészítésétől. A zúzát és a nyakat alaposan átnéztem, megtisztítottam, lecsepegtettem, papírtörlővel le is itattam a felesleges nedvességet. A zúzákat négybe vágtam, minden nyakat kettőbe, kb. fél arasznyi hosszúra. Célszerű elés késsel elvágni a nyakat, hogy ne legyen szilánkos: egy pörköltben az az egyik, amit legjobban nem szeretek, ha szilánkos a csont, a lehető legjobban csökkenti az élvezeti értékét. Legkönnyebben a csigolyák láthatóan kitüremkedő részénél lehet elvágni. A bárd csak végszükség esetén kerüljön elő, de csak ha éles, és vékony "pengéjű". Mindeközben paráztam alaposan, nehogy balesetet szenvedjek.

Forró libazsíron több adagban megpirítottam a nyak- és zúzadarabokat. Ha szükséges volt, két menet között pótoltam a zsiradékot. Végül a visszamaradó zsírban megpirítottam a finomra vágott hagymát és paprika húsát. Eközben ráöntöttem az alaplevet a nyakra-zúzára, hogy addig is felforrjon. A legjobb persze az lenne, ha paprikát grillezném, lehúznám a héját, de most nem volt lehetőség effélére. Amikor késznek nyilvánítottam a hagymás keveréket, sóztam, felöntöttem a fehérborral, kissé összeforraltam, miközben felkapargattam a serpenyő aljáról a pörzsanyagokat, és az egészet hozzáadtam a pörkölthöz. Felöntöttem még annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Amint megforrt, és kissé feladta a zsírját, megszórtam 2-3 evőkanálnzi pirospaprikával. Csendes lángon fedő nélkül három órát bugyborékoltattam. Még épp ne váljon le a nzakról a hús. Tíz-tizenöt perccel a befejezés előtt beledobtam még egy marék egész csilipaprikát, majd mikor elkészült, beletörtem két gerezd fokhagymát és mentek hozzá a finomra vágott zöldfűszerek. Majoránna, kakukkfű nem rontja el. Köretként nokedlit főztem ki hozzá - kisebb részben teljes kiőrlésű lisztből-, és kapros-tejfölös uborkasalátával, illetve kovászos uborkával tálaltam, ki hogyan szereti.