Tegnap este olyan túlzásokba estünk, hogy már szinte bűntudattal ébredtem. Sőt, enyhe másnapossággal átitatva még szégyenérzetem is támadt.  Amíg a nagyvilágban tombol a válság, addig Péter barátom invitálása - és kontójára, áldassék a neve - olyan dőzsölést csaptunk, amelyet máskor, még különleges alkalmakkor sem biztos, hogy sikerül összehozni.

Régebben ilyen alkalmakkor elmentünk vendéglőbe, de amióta megszületett II. Péter, azóta nehezen kivitelezhető. Az sem mellékes, hogy ha magunk főzünk, az jóval gazdaságosabb, ráadásul nem is rosszabb, mint bármelyik helyi étteremben. Ez utóbbi megállapítás természetesen nem ránk nézve hízelgő.

I. Péter gyorsan megszervezett mindent: vállalja a finanszírozás terhét, ráadásként a készletekből beáldozza Martell Károlyt, és egy Esküvét, én készítem a főétel(eke)t, Piros pedig a desszertet, úgy mint tiramisut.  Úgy gondoltuk, hogy a szerda is lehet halnap, mégpedig valamilyen tengeri hal lenne az igazi. Sajnos a kecskeméti boltok kínálata közel a nullával egyenlő, ezért a kínálattól tettük függővé a menüt. Legnagyobb meglepetésünkre a Kaiser's-ben kiváló tigrisrák-farkat kaptunk, még pedig nem is előfőzöttet, igazán tökéletes alapanyag. Ennyi el is várható, az ára közel csillagászati. A rák egyenes következményeként úgy döntöttünk, hogy peallát fogunk készíteni. Vettünk még hozzá egy kis kagylót és csirkecombot, illetve másnap reggel a piacon egy kis zöldséget. Legnagyobb meglepetésemre sáfrányt szinte sehol nem tartanak, végül az egyik városszéli hiperben találtam Kotányit. Nem az igazi, de jobb híján megteszi.

Közben felmerült, hogy a két fogás esetleg nem elég (!), készíthetnék még előételt. Semmi jónak nem vagyok elrontója, volt is szinte kész tervem, régóta barátkoztam már a töltött paprika gondolatával. Mikor közöltem Péterrel, szinte visszautasította, mondván nem szereti. Igaz, a hagyományos töltött paprikát én sem szeretem, a cukros-lisztes paradicsomban megfőzött szörnyet soha nem voltam képes megenni. Egyre erősödött bennem az elhatározás, hogy most elkészítem azt a változatot, amelyet én is szeretek, ezt kapjátok, punktum.

paella hozzávalók /6-7 adag/
- 1 kg tigrisrák
- 200 g kagylóhús
- 3 csirkecomb (alsó+felső)
- 1.25 liter csirke vagy tyúk alaplé vagy leves
- 2 dl passzírozott paradicsom
- 500 g kerekszemű rizs (SOS)
- 3 kisebb fej lilahagyma
- 5-6 gerezd fokhagyma
- 1 db enyhén csípős, lehetőleg piros színű paprika
- 300 g zöldbab vagy vajbab (legjobb lenne a lapos, húsos zöldbab)
- olívaolaj
- só, bors
- 0.4 g sáfrány (kb. 1 kk)
- őrölt lepkeszegmag
- citrom
- petrezselyemzöld

töltött paprika /5 adag/
- 5 darab töltésre alkalmas paprika /most kápia/
- 350-400 g marhacomb
- 80-100 g bulgur
- 10-20 g vaj
- 100 g gorgonzola vagy más kéksajt
- 1/2-3/4 doboz hámozott paradicsomkonzerv
- olívaolaj
- só, bors, rozmaring

paradicsommártáshoz
- 1-1.2 kg tőérett paradicsom (vagy 2-3 doboz hámozott paradicsomkonzerv)
- olívaolaj
- 2 szál zellerzöld
- 1 kisebb fej lilahagyma
- só, bors

Amennyit lehetett, otthon előkészültem, idegen konyhában nem úgy mozog az ember, mint a sajátjában, ráadásul Péterék konyhája még szocialista vívmány, azaz meglehetősen kicsi, gyakorlatilag egyszemélyes. A paella-hoz nem kell semmi különös, mindent elvégezhető a helyszínen, a töltött paprika viszont nem ennyire egyszerű. A töltelékhez vajon megfuttattam a bulgurt, enyhén sóztam, felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel, és lefedve megpároltam. A marhacombot késsel fél centis kockákra vagdaltam. Olívaolajon megfuttattam a finomra vágott hagymákat, hozzáadtam a marhát, amint kifehéredett, enyhén sóztam, borsoztam, beledöntöttem a hámozott paradicsomot a levével együtt. A paradicsomot csak a fakanállal a serpenyőben aprítottam fel. Közepes lángon pároltam, amint egy kicsit besűrűsödött /kb. 10 perc/, elzártam a tüzet. Hozzáadtam az kisebb kockákra vágott gorgonzolát, kevergetés mellett a maradékhőn elolvadt. A rozmaring nagyon jól passzol hozzá, de ne essünk vele túlzásba. Egy rozmaringág levélkéit finomra vágtam, ezzel fűszereztem, majd belekevertem a bulgurt is. Kicsit hűlt, elcsomagoltam és a pakkba tettem. Kérem a következőt, jöhet a paradicsommártás. A paradicsomokat forró vízbe dobtam, 10-20 másodpercig benne hagytam, kibányásztam, lehúztam a héját. Amennyire tudtam, kiszedtem a magját, egy szűrőben átnyomkodtam, a leve is szükséges. A paradicsomot kockákra vágtam. Olívaolajon megfuttattam egy kis lilahagymát, hozzáadtam a paradicsomot, és kb. 20 percig közepes lángon főztem. Amikor kellően besűrűsödött, megsóztam, vágott zellerzölddel ízesítettem, kicsit összeforraltam. Botmixer híján turmixgépben egyneműsítettem. Üvegbe töltöttem, a pakkhoz raktam. Minden töltött étel átka a rengeteg csetres, most sincs másképp. Nagyszabású mosogatást rendeztem, majd indultam a tetthelyre.

A házigazda Martell Károllyal fogadott. Szeretem az efféle szíveslátást, a konyakot pedig különösen kedvelem. Némi kvaterkázás után munkához láttam. Megtöltöttem a paprikákat, kívül enyhén megsóztam, olajjal kikent tepsibe tettem, egy kis olívaolajat csorgattam rá, és forró sütőbe raktam, kb. 10-15 perc után kissé visszavéve a hőmérsékletet. Amikor a paprika megpirul, megpuhul, akkor van készen.

Nekiálltam a paella elkészítésének. A zöldbabot megmostam, feldaraboltam, a csirkecombokat kicsontoztam, nagyobb darabokra vágtam, hagymát és fokhagymát aprítottam. Továbbra sincs szabad tüzem, sem paella-főzőm, így ismét a legnagyobb serpenyőm használtam. A képek csalósak, Péter a vadi új gépével és a nagylátószögű objektívvel fotózott. Olívaolajon megfuttattam a hagymát, majd megpirítottam a rákokat. Amint szép színük lett, kivettem, nem kell nekik hosszú főzés. Megpirítottam a csirkedarabokat, a paprikát és a zöldbabot, majd felöntöttem forró alaplével. Beleszórtam a rizst, a sáfrányt és az őrölt lepkeszegmagot, enyhén sóztam, egyenletesen eloszlattam mindent, és kis lángon megpároltam. Mikor majdnem kész volt, hozzáadtam a kagylóhúst és a rákot, összeforgattam, néhány percig még pároltam, és késznek minősítettem.

A borboltban hosszasan válogattuk az ételhez illő borokat. Végül a Konyári Rozé lett az egyik tétel, amely nagyon jól illett a paellához /a töltött paprikához is jó volt/, a vörös lambrusco pedig szépen csúszott a tiramisuhoz. Vacsora előtt egy kis konyakot kortyolgattunk, közben pedig valahogy elpárolgott a 2007-es Esküvé is, sőt valahogy még egy Frittman Cserszegi fűszeres is az aldozatok közé került. Elvégre válság van.