Ma székesfővárosunkban jártam, céges ügyek mellett az Erdőbényei Picefesztivállal kapcsolatban tartott a blogger csapat megbeszélést /erről bővebben hamarosan/. Miután mindent elintéztem, felhívtam a húgom, aki mint kiderült, ma épp nem dolgozott. Felvetettem hát neki, mi lenne, ha együtt ebédelnék? Nem utasított vissza, sőt felajánlotta, hogy meghív :). Az Olimpia Éttermet céloztuk meg, ahová már régóta el szerettem volna jutni. A kezdeti kitörően lelkesedő kritikák után több negatív véleményt is hallottam, így vegyes érzelmekkel ballagtam le az Alpár utcai alagsorba. Épp dühöngött az ebédidő, de szerencsére találtunk helyet. Az ülés nem túl kényelmes, azért elfogadható. A felszolgálok azonnal tüsténkedni kezdtek körülöttünk, soha ki nem ürülő poharunkba megkaptuk a szódánkat /az utánpótlása gördülékenyen folyamatos/, és a kis kosarat megrakva kétfelé ízletes kenyérrel. Felpillantottunk a táblára, kiválasztottuk a legjobban tetsző fogásokat a menüből. Étlap ugyanis haladó módon nincs, a beszerzésektől függően alakul a napi menü, délben 3 fogás, a főétel most háromból volt választható, illetve maximum hat fogás a vacsoraidőben. Ha kisvendéglőt nyitnék, én is hasonló koncepcióban dolgoznék.
Nyitásként hideg paradicsomlevest kapunk. Nincs rá jobb szó, hibátlan. Betétként milliméteres kockákra vágott zöldségekkel, zöldfűszerekkel, pirítóssal a közepén, egy kis olívaolajjal meglocsolva. A húgom hálálkodik, hogy rábeszéltem.
Kisvártatva megérkezik a tonhaltatár, illetve a borjúmáj zöldbabbal. Az apróra vagdalt tonhal olívaolajjal, citrommal, és kevés zöldfűszerrel kevert, mellé zöldsalátával és egy kevés olívaolajas tonhalkaviárral, legalabbis ez utóbbi azt hiszem az volt. Belekötni nem lehet, talán csak annyi, hogy pirítós sajnos nem járt hozzá, azzal még jobb lett volna. A borjúmáj is jó, puha, omlós, bár én nem így, kisujjnyi csíkokra vágva, hanem inkább kicsivel nagyobb szeletekben, enyén rózsaszínre sütve jobb szeretem. A zöldbab /vegyesen ceruza- és vajbab/ egyfajta újraértelmezett főzelék, alaplében épp csak roppanósra párolva, könnyed joghurtos(?) habbal a tetején. Máj nélkül, önálló fogásként is megállná a helyét.
A desszert felséges, pillekönnyű túróhab, szilvával. Olyan, mint a mesében, a húgom nem tud ellenállni, repetázik belőle. Jómagam egyetértek vele, de végül lemondok a duplázásról, mert közben megrendeltem a kávém, és már érkezik is. Talán egy kicsit vékonyabb rajta a krém a kelleténél, de egyébként mennyiségre és ízre is nagyon rendben van, kávéházban is ritkán kapni ilyen jót. Mokarabia, bár nem tudom, melyik keverék.
Kellemes, könnyű ebédet költöttünk el, bár minden nap lehetőségünk lenne ehhez hasonlóra. Igazán finom fogásokat kaptunk, egyiket sem túlbonyolítva, megadva a jó minőségű alapanyagoknak a kellő tiszteletet. A felszolgálásra sem lehetett panaszunk, maximális figyelmet kaptunk, de mégsem volt tolakodó vagy túlzott.
Talán nem halt még ki végleg Magyarországon a tisztes kisvendéglő intézménye?
Olimpia Étterem
Budapest, VII. kerület, Alpár utca 5.
Telefon:
321-2805
E-mail:
olimpia@alparutca.hu
Utolsó kommentek