Hamburgert enni szükségszerűség, és nem is az ördögtől való dolog. A lényeg, hogy kizárólag jó minőségű alapanyagokat használjunk fel. A jó hamburger titka a jó minőségű hús, és a zsiradék megfelelő aránya, ez utóbbi legyen kb. 15-20%. Erre a célra pont megfelelő rostélyost sikerült a hentesnél szerezni és érleltetni. A célnak megfelelő még a nyak környéki hús illetve a tarja is, de ha csak soványabb húst sikerül szerezni (pl lapocka), akkor érdemes kérni hozzá egy kis marhavesefaggyút is. Szóval régóta szerettem volna már egy igazán jó hamburgert enni, ilyen pedig ma Magyarországon vendéglátóipari forgalomban nem nagyon kapni. Leginkább onnan lehet felismerni ezeket a helyeket, hogy fehér holló ül a cégtáblán. Éppen ezért a Szentiván-éji menü tervezésekor ragaszkodtam a hamburgerhez. Piros ugyan ellenkezett, de sikerült leszerelnem azzal, hogy sütünk majd mangalicatarját is.
Ezen a ponton pedig egy töredelmes vallomás következik. A hentesnél már jó előre, múlt hét kedden megrendeltem mindent, ő pedig annak rendje s módja szerint mindent kiakasztott a hűtőkamrába érlelődni. Tegnap a megbeszéltek szerint nem sokkal zárás előtt érkeztem a húsokért. A hentes épp az általam választott darabokat készítette elő. Jól eldumáltunk a hamburgerről, majd szóba került, hogy akkor kicsontazza-e a húst, az most nekem úgy sem kell. Jó ötlet volt, így is tett. De akkor már, részben a lustaság, részben az időhiánytól vezérelve úgy döntöttem, hogy inkább vele daráltatom a húst, nem vagdalom, az én darálom úgyis gyengélkedik. Közel négy kiló késsel történő felvagdalása legalább két és fél-három óra, ennyi időt nem tudtam betervezni. Amint ezzel megvoltunk, kértem tőle a hiányzó mangalicatarjákat. Csodálkozó szemekkel rámnéz, és közli, hogy azt most daráltuk le, már csak a rostélyos van benn a kamrában. Én marha! Meglágyult az agyam, de hiába vertem a fejem a hentesüzlet csempézett falába. Mert hát az érlelt mangalicatarja valóban hasonló színárnyalatú, mint a rostélyos, de azért méretben és színben sem azonosak, csak hát a hamburgerről történő eszmecsere során annyira elterelődött a figyelmem elment az eszem, hogy ezt benéztem. Alaposan. Most már akkor valóban jöhetett a rostélyos darálása. Mentő ötletként pedig azt találtam ki, hogy a mangalicából -nem szabványos- csevap fog készülni. Pirost pedig részben tudtam kárpótolni egy kis sült tarjával, illetve valami hasonlóval, mert ugyanennek a bodrimalacnak a karaj részét is jómagam zsákmányoltam még a hétvégén, amelyből rántott szelet készült, bónuszként pedig volt 3 szép átmeneti szelet, amely még nem tarja, de már nem karaj, rántani pedig már nem igazán alkalmas. Legalábbis az nekem túl zsíros erre a célra.
Ilyen előzményekkel vágtunk neki az idei Szentiván-éji "ünnepségnek". Viszonylag korán, egy óra felé -bár a munkahelyi dolgok miatt a tervezettnél egy órával később- értem haza. Addigra Piros már berakta sülni a kenyeret, és már a hamburgerekhez való bucik dagasztásához készülődött. A receptjét Cserkétől oroztam el, és egy kis módosítással valósult meg: több folyadék került bele, Piros egy kicsit lágyabb tésztát szerett volna. Jómagam pedig bekevertem a hamburgert, illetve a csevapot, felszabdaltam a hagymát, zöldségeket, illetve egy jó adag paradicsomsalátát gyártottam felkockázott paradicsomból, bazsalikomból és két citrom levéből. Amelybe az éjszaka folyamán a telefonom is landolt, jelenleg a párkányon szárad, remélem életre kel. A hamburger húspogácsák alapjául szolgáló keverékbe tettem szódabikarbónát is, gondolván, ha a csevapnál jól beválik, akkor a hamburger húspogácsáját is lazábbá teszi süléskor. Nem tévedtem, tényleg jól működik itt is.
hamburger hozzávalói /22 db, egyenként kb. 18 dekás húspogácsák/ - 4 kg rostélyos /vagy zsírosabb marhahús, pl. nyak, tarja/ - 1 evőkanál feketebors, 1 evőkanál fehérbors frissen törve - 1-1.5 kk szódabikarbóna - 2 ek. só buci /20 db/ - 550-600 ml tej - 15 deka vaj - 1 pohár joghurt - 9 ek. cukor - 4.5 kk só - 1300 g liszt /ebből 200 g teljes kiőrlésű/ - 75 g friss élesztő - 3 tojás kenéshez |
A tervezetthez képest fél órát csúszott a tűzrakás, de ez még jó is volt, hogy így alakult, mert szinte mindenki ugyanennyivel később érkezett. Miután gyakorlott esőcsináló vagyok, - különös tekintettel az utazásokra és szabad téri rendezvényekre - most is néhány komolyabb zivatarzóna gyülekezett körülöttünk. A vendégek egy része célzásokat is tett, és javasolták, hogy töltsem el a lakásban az est hátralévő részét, legfeljebb az ablakból integethetek néha. A tanácsot természetesen nem fogadtam meg, és szerencsére csak a zápor legszéle érintett bennünk, szinte csak néhány csepp esővel. Sikerült szereznem egy jó kis masszív, kb 12 cm átmérőjú műanyag tálkát, amelyben kiválóan meg lehet formázni a húspogácsát. Fent a konyhában készítettem néhány gyakorló darabot, mérleggel kimérve a kb. 18 dekát, így aztán már élesben is aránylag egyenletes méretű darabokat tudtam készíteni. Formázáskor érdemes a húspogácsa közepét egy árnyalattal vékonyabbra nyomogatni, így egyenletesebb lesz a vastagsága süléskor. Rögtönzött közvéleménykutatást tartottam, senki nem akarta a bucik belsejét pirítani. Az éhség nagy úr. Így viszont gyors ütemben tudtam a grillen készíteni a húspogácsákat. Amint jónak ítéltem, érkezett rá a jelentkező, és a különböző mustárokból, kecsapból /mivel nálunk nem fogy, nem készítek, ha véletlen kell, a Heinz egészen vállalható, nincs benn semmi más, csak ami egyébként is kell bele/, lilahagymakarikákból, salátalevélből, uborkaszeletekből, paradicsomkarikákból ízlés szerint saját maga állította össze a hamburgerét. Amint a hamburgernek való elfogyott, átálltam a csevapok sütésére. Készült néhány pljeskavica is. Ugyanaz a keverék kell hozzá, mint a csevaphoz, ez a hamburgerhez hasonló, de annál valamivel vékonyabb húspogácsa. A tarja miatt kissé zsírosabb volt a keverék, a kiolvadó zsír rendszerint lángra kapott, amelyet a szódáspalack használatával fékeztem meg.
Közben megérkezett egy rendőrautó is, mondván hogy a közterületfelügyelők jelezték, hogy tüzet raktunk. Miután közöltük, hogy ahol vagyunk, az a társasház magánterülete, a rendőr udvariasan elnézést kért, jó szórakozást kívánt, és elment. Az invitálást a csevapra nem fogadta el. Bánhatja.
Amikor mindenki jóllakott, újra megraktuk a tüzet, hogy megfelelő parázs a legyen a kürtős kalács sütéséhez. Piros most 5 adagra valót dagasztott be, de szokás szerint csak négyet tudott megfelelően kiszolgálni a parazsunk. Az ötödik elem beugrott a sütőbe, hogy majd kalácsmorzsaként végezze, hiszen az idei meggyesrétes szezon javában tart, már minden kalácsmorzsát elhasználtunk. Jó másfél-két óra múlva jutott csak eszünkbe, addigra már a tűzugráson is rég túl voltunk, és már csak hármasban ücsörögtünk a pislákoló tűz melett. A szenes kalács a tűzben végezte, áldozatul. Elpakoltunk, felcihelődtünk, Pirosnál még elkortyoltuk a maradék martinit, és fél három felé feltámolyogtam a harmadikra. Reggel volt egy kis macskajajj, de sebaj, szép este volt.
Utolsó kommentek