Ismét elkezdődött a spárgaszezon. Talán a zöldspárga az a zöldségféle, amelynek az eljövetelét mindig a legjobban várom, talán csak az újfokhagymáét jobban. Be kell vallanom, spárgafüggő vagyok. Amiért külön is kedvelem, hogy nincs vele sok gond, ezért egy hétköznap gyors főzés keretében is bevállalható. Tegnap este pont egy gyors pasta-vacsora keretei között lépett színre. Szerencsére az idén úgy alakult, hogy még éppen kitartottak a friss medvehagyma-készleteim a spárga megjelenéséig, ezért egy ételben tudtam összekombinálni. Nem rossz! :)
Hozzávalók /3 adag/
- 500 g tortiglione
- 6-700 g zöldspárga
- 150 g római pecorino
- kis csokor medvehagyma /vagy 1 tk. medvehagyma-pesto/
- só, bors
- 2-3 ek olívaolaj
- 1 közepes fej lilahagyma
- 250 ml tejszín
Mostanra nagyon jól bejáratott spárgalelőhelyem van, máshonnan nem is vásárolok. Célszerű saját magunk összeválogatni, és nem a kihelyezett fél- vagy kilós egységcsomagokat elvinni. Egyrészt pofátlanul ki lehet válogatni az igazán zsenge, kívánatos darabokat /ezek kevésbé fényesek, nem annyira mélyzöldek, inkább mattos felületűek, selymes fényűek, az aljuk pedig nincs megrepedezve/, másrészt méretben hasonlóakat tudunk összeszedni. Általában ezeket is meg kell hámozni, mégpedig többnyire onnan célszerű elindulni, ahol ritkulni kezdenek a friss és ép rügyek, a színe is itt kezd változni. De ne rohanjuk ennyire előre, először a tésztafőzö vizet kell feltenni, majd csak ezután kell nekikezdeni minden másnak. A spárgákat tehát alaposan megmostam, a legvégeit levágtam, meghámoztam. Nagyjából akkora darabokra vágtam, mint amekkora a tészta lesz kifőzés után. A spárgafejeket elkülönítettem. A lilahagymát finomra vágtam. A pecorinót nagy lyukú reszelőn küldtem át /amin pl. a tököt is/, így szép forgácsokat kaptam. Amikor a víz megforrt, sóztam, beledöntöttem a tészát /12 perc/, és csak ekkor vettem elő a nagy serpenyőt. Olívaolajat hevítettem benne, megfuttatam rajta a hagymát. Nem kell, hogy színt kapjon, csak épp üveges legyen, ekkor mehetnek hozzá a spárgadarabok is. Amint egy kissé megpirultak, enyhén sóztam /a pecorino is sós!/, borsoztam, felöntöttem a tejszínnel, és közepes lángon kissé megpároltam. Egy keveset adtam hozzá a tésztafőző vízből is. Pár perc múlva hozzáadtam a pecorino bő felét, óvatosan kevergetve megvártam míg elolvad benne. A spárgafejeket csak elég csak 2-3 percre beletenni, úgy időzítsünk. A kifőtt tésztát leszűrtem, a közepesre aprított medvehagymával /nem kell bele sok, ne domináljon, épp csak egy kis csokor elegendő/ együtt óvatosan a spárgás mártásba forgattam, a tetejére szórtam a maradék pecorinót, és tálaltam.
Utolsó kommentek