Vegetáriánus vagy érzékenyebb lelkű olvasók nyugodtan hagyják ki ezt a posztot, most a véres valóságról lesz szó. Igaz, a hús fogyasztásához hozzátartozik az állat leölése is, ezzel pedig szembe kell néznie minden húsevőnek. Ráadásul manapság meglehetősen nehéz Magyarországon báránybelsőségeket kapni, így ennek a legegyszerűbb és legolcsóbb beszerzési módja a saját vágás. Kis szerencsével persze megteheti ezt helyettünk a gazda is, akitől vásárolunk. Egy kérdést mindenképpen megér, ebből nem szokott probléma lenni. Az utóbbi jó néhány években nálunk az a bevett szokás, hogy húsvétkor apámmal közösen veszünk egy bárányt, amelyet magunk vágunk, a húsát megfelezzük, a bundája pedig egyik évben az öve, a másikban az enyém. Így történt az idén is. Mivel apám erdész-vadász környezetben nőtt fel, minden tudnivaló a kisujjában van, és mindezeket nekem is megtanította. Már én is meg tudom úgy nyúzni a bárányt, hogy a bundáját el lehet - és el is szoktuk - vinni a szűcshöz kikészíteni, nem lesz csupa lyuk. Persze gyakorlatom még kevés van, és jóval tovább elpiszmogok rajta, mint a gyakorlottak, de már ez is valami. Ennyi tisztelet egyébként is kijár a jószágnak, szinte minden porcikáját fel lehet és fel kell használni.

A belsőségek közül a máj és a vese a legfinomabbak és legértékesebbek. A rám eső rész egy vese és fél máj volt. Nem túl sok, de két személynek éppen elegendő egy vacsorához. Ahogy hazaértem, szinte még melegében neki is álltam elkészíteni. Semmi faxni, minél egyszerűbben, annál jobb. A veséről a hártyát lehúztam, lapjával párhuzamosan félbevágtam, a világosabb részt éles késsel kivágtam belőle, és alaposan kimostam. A májat kissé ferdén ujjnyi vastagra felszeleteltem. Serpenyőben egy diónyi libazsírt hevítettem. Egy fej vöröshagymát hosszában vékonyra felvágtam, és a zsiradékon  megpirítottam. Amikor kezdett színe lenni, mellé dobtam a belsőségeket, két kis rozmaringágat, és közepesen erős tűzön minden oldalukon megpirítottam. Nem szabad túlsütni, mert akkor megkeményedik, mindösszesen 2-3 perc vagy még annyi sem! Amikor késznek nyilvánítottam, megszórtam egy kevés nagy szemű tengeri sóval, és kenyérrel tálaltam. Igazi ritka csemege.