A cápa kevésbé veszélyes állat, mint gondolnánk, sokkal több cápa kerül az ember konyhájára, mint fordítva. Fagyasztva, darabolt állapotában pedig kifejezetten békés természetű. Életemben először Dahabban, a Sínai-félszigeten ettem cápát. Volt a városka közepén egy szimpatikus kis étterem, ahol az ember rámutatott a szomszédos halasnál a neki tetsző tengeri herkentyűre vagy halra, és azon nyomban el is készítették. Mindehhez igény szerint hordták az átellenben lévő teázóból a teát vagy a limonádét. A limonádé annyira finom volt, hogy a mai napig emlegetjük, azóta sem tudtam olyan jót készíteni, pedig próbáltam reprodukálni. Így éltek hát az ottaniak szimbiózisban, mindenki tette a maga dolgát, megtalálva a számítását. Esténként alig lehetett nemhogy szabad asztalt, de egyáltalán szabad széket találni. Még a helyiek is nagy számban jártak oda, mivel az árak nem voltak magasak egyiptomi viszonylatban sem, az itthoniak töredéke csupán. Azóta is visszasírom azokat a szép napokat. Visszakanyarodva a cápához, ebből kifolyólag szeretjük nagyon, és ez volt az első halak egyike, amelyre életem párja azt mondta, hogy tetszik neki. Nagy dolog! Vásárolnék sűrűbben, ha éppen kapnék, lehetőleg megfelelőt. Ez utóbbi még nehezebb, sajnos a kapható tengeri halsteak-ek jó része túl vékony, és elég nehéz jól elkészíteni, hogy a külső réteg szépen aranybarnára megsüljön, de ki se száradjon. Most azonban majdnem minden összejött, igaz 1-2 cápadarab a csomagból sajnos nem igazán sütésre való volt.
Hozzávalók /2 adag/
- 500 g cápafilé
- só, bors
- 2 deka vaj
- 300 g spenót
- olívaolaj, 1 citrom leve
- 80 g basmati rizs
Úgy döntöttem, hogy idényszerűen egyszerű leszek. Kaptam a piacon szép spenótot, ebből készítettem egy pofonegyszerű salátát, illetve főztem mellé só kivételével minden ízesítéstől mentes basmati rizst. Minimálprogrammal is fenséges vacsora kerekedett belőle, mindösszesen 20 perc alatt kész voltam.
A cápát előző este kivettem a fagyasztóból, és hűtőben kiolvasztottam, majd sütés előtt egy órával kivettem, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen, ekkor fog "jól viselkedni sütéskor". A rizst megmostam, lecsepegtettem, kevés olívaolajon megfuttattam, sóztam, felöntöttem majdnem kétszeres mennyiségű vízzel, és lefedve épp csak pöszörögve megpároltam. A spenótot megtisztítottam, csak úgy nagyjából felaprítottam. Meglocsoltam egy citrom levével, kb. egy bő evőkanálnyi olívaolajjal, ezzel készen is volt. A cápát sóztam, borsoztam, forró serpenyőben a vajat habzásig hevítettem, és a vajon gyorsan kisütöttem. Szerencsére kellően vastag cápadarabok voltak, így lehetett nagyjából félangolosra sütni. Ekkor sem lesz nyers vagy rágós, viszont belül puha, omlós és szaftos marad, illetve mivel szobahőmérsékletű volt sütés előtt, nem marad hideg a közepe. A tányérokra kiszedtem a spenótot, erre az "ágyra" ráhelyeztem a cápadarabokat, mellé pedig kiszedtem a rizst. Egy könnyedebb, száraz fehérbort nyissunk hozzá.
Utolsó kommentek