Ez már olyan, mint a viccben. Amikor a parasztember elmegy műrepülni, és néhány manőver után még azt mondogatja, hogy "gondolta", de a végén már nem gondolta volna. Amikor anno elkezdtem magam sütni a kenyeret, Pirossal beszélgettünk a konyhai ténykedéseimről, és kijelentette, hogy lesz ez még sokkal rosszabb is, például, amikor majd magam őrlöm a gabonát a kenyérhez. Ekkor nemes egyszerűséggel kiröhögtem, hogy ez biztosan nem fog bekövetkezni. Aztán most meg szórhatom a hamut a fejemre. Mert mégis. Persze nem hirtelen történik az ilyesmi, először csak megvettem Őlordságát, rendelve hozzá egy gabonaőrlő kiegészítőt. Eddig rendben is volna, igazából hajdinát, árpát, mandulát, mákot és ehhez hasonlókat szerettem volna őrölni, darálni. Aztán mint kiderül, az olajos megvakat nem nagyon szereti, a mákot sem nagyon. De egyszeriben csak megjött az újabb agybaj. Van nekem egy kollégám, aki nagy tételben vásárol étkezési gabonát, otthon a házimalmával maga őrli a család teljes gabonaszükségletét.
Nemrégiben kértem hát tőle egy kiló búzát, ezt megőrölve igen kiváló kenyeret sütöttem belőle. Annyira jót, mint még soha. Teljesen más az állaga, mint az eddigi kenyereknek, a héja ropogósabb, a bele sokkal puhább, és kenyér "korában" is érezni rajta a frissen őrölt ganona illatjegyeit. Természetesen sokkal ízesebb is. Annak ellenére, hogy -a kovász liszttartalmát beleszámítva- 80% feletti a teljes kiőrlésű liszt aránya, egyáltalán nem túl tömör, nehéz a kenyér. A nagy meglepetésben elsőre még lefotózni sem volt még módomban, ezért újabb adagot kunyeráltam a blognak /ezt ki hiszi el? :)/, és másodszorra is ugyanilyen jót sikerült készíteni. Tehát nem véletlen volt. És ezt mar sikerült megörökíteni is. Azt hiszem, rá fogok erre szokni, most már csak egy jó gabona-forrást kell kerítenem.
Hozzávalók
- 400 g kovász
- 1 kg búza
- 500 ml langyos víz
- 2-3 ek. olívaolaj
- 2-2.5 ek. só
- 1 cs. /Francine/ kenyérélesztő
A kovászt reggel előszedem, egy kis elésztős segítséggel (1/4 cs.) megduplázom. Késő délután nekiállok búzát őrölni. Egy kilónyit fel lehet önteni Őlorsága garatjára, ezt a legfinomabb fokozaton megőrlöm. Persze nem tökéletes az őrlemény, ehhez a legjobb a köves malom, de ennél mindenképpen komolyabb eszköz. Hiába kúpus kiképzésú Őroldsága őrlője, a kávémániám kapcsán kicsit kupálodtam az őrléstudományban. Nevezetesen, akkor igazán finom és egyenletes a szemcseméret, ha minél nagyobb az őrlőfelület, és persze a kialakított "késmintázat" sem mellékes. Ez alapján pedig egyáltalán nem nevezhető kiemelkedőnek az én kis gabonaőrlőm. Ennek ellenére azonban mégis használható a végeredmény. Ami leginkább kilóg, az a keletkező korpa, elég nagyok a szemcsék, majdnem olyan érzés tapintani, mint a kókuszreszeléket /annál azért jóval finomabb/. Ez szerencsére a kész kenyérben egyáltalán nem zavaró, sőt még jó pont is lehet az egészséges táplálkozásban. Az őrléshez türelem is kell. Egyrészt nem árt egy kicsit átválogatni a búzaszemeket, kidobni a nem odavaló részeket. Majd jön maga az őrlés folyamata, amely szintén nem kapkodódós. Egy kiló búzához jó húsz perc szükséges. De nem baj, ráérünk, hova sietnénk?
Tehát az ilyenképpen megőrölt lisztet hozzáadom a kovászhoz a vízzel, élesztővel és a sóval együtt. 15-20 perc alatt alaposan kidagasztom. Vagy kidagasztja Őlordsága, mostanában leginkább ez az ő dolga. Mostanában mindig úgy alakult, hogy csak három órát kelesztek két egyenlő részletben, többre nem volt idő. Jelen esetben is így történt: meleg helyen a dagasztótálban kelt másfél órát, majd újabb másfélre ment a kiolajozott műanyag tálba. A kiszabott idő leteltével meglisztezett tepsibe kiszakítottam a tésztát, középen hoszában óvatosan bevágtam, és ment a forró sütőbe, amelynek az aljába előzetesen egy kis lábasnyi hideg vizet helyeztem, biztosítva a páradús környezetet. Célszerű egy majdnem kidobásra ítélt edény rendszeresíteni e célból, másra úgysem lesz használható. A sütőben olyannyira páradús a környezet, hogy az ajtó nyitásakor vigyázni kell, mert a kiáramló levegő szinte éget. Érdekes módon, sütéskor is másképp viselkedik a frissen őrölt lisztből készült kenyér, a közel két kilós vekni elkészül 65-70 perc alatt, míg bolti fehér tönkölylisztből lévőnek közel negyed órával több kell.
Amint jónak látom, kiveszem. Szép kongó hangot kell neki adni ütögetéskor. Hogy ne nedvesedjen fel a kenyér alja, kiveszem a tepsiből, és annak peremére keresztben ráhelyezem, így hűl ki. Nehéz megállni, hogy azonnal ne vágjam fel. Vászonzsákban egy hétig eláll, bár 5-6 nap után a héja környékén kissé szikkadt lesz, de még akkor is inkább ez, mint a manapság divatos vegyszerekkel felpuffasztott kenyerek...
Utolsó kommentek