Bár vége a Cserke által rendezett emlékezetes leveses VKF-nek /mekeke, rengeteg e/, nem állt meg az élet nálunk a levesek tekintetében. Nem is tudom, milyen régen tervezem már ezt a levest, aztán valamiért mindig el-elmaradt, egészen mostanáig. Ilyenkor tévíz idején azonban különösen ajánlott is, hiszen a fokhagymának számos, az egészségre gyakorolt pozitív hatása ismeretes. Aztán, hogy ne örüljön az a szegény leves, bokros teendőim is ihlethiány miatt még egy hetet pihent is a memóriakátyán, míg végre most...

Hozzávalók (kb. 4.5 l)
- 5-6 fej fokhagyma
- 300 ml libazsír

- 4 liter zöldség alaplé
/olívaolaj, sárgarépa, zeller, petrezselyemgyökér, karalábé, hagyma, fokhagya, paradicsom, fűszercsomó: fél póréhagyma, egész tarkabors, babérlevél, kakukkfű, zsálya, petrezselyemzöld, zellerzöld/

- 300 g tejföl
- 2 kk xantana /vagy 1 ek étkezési keményítő/
- só, bors, szerecsendió

A jó fokhagymaleves alapja a jó zöldség alaplé. Lehet persze valamilyen gyegébb hús alaplét is felhasználni hozzá, de én inkább mégis zöldségekből szeretem készíteni, mégpedig ezesetben úgy, hogy a vékonyra felkarikázott, felszeletelt zöldségeket olívaolajon megpirítom, felöntöm vízzel, hozzáadom a fűszecsomót, egy csipet sót, és lefedve szép csendesen főzőm minimum két órán keresztül, majd leszűröm.

A fokhagymaleveshez természetesen szükségeltetik fokhagyma is. Mégpedig olyan formában az igazi, ha a fokhagymát megsütjük, de még ennél is jobb, ha konfitáljuk. A fokhagymagerezdeket ehhez először is meg kell tisztítani. Emlékszem, Zsuzska egyszer valakinél bekommentelte, hogy nagy mennyiségben úgy járunk a legjobban, hogy egy zárható dobozba beledobáljuk a gerezdeket, alaposan megrázzuk, mint a mixert, és leválik a fokhagyma külső héja, már csak a végeit kell levágni. Hát én ráztam, mint a bolond, de jó, ha a fele lejött. Nem baj, félsiker, pozitívan értékelünk, a többit megpucoltam a magam bevált módszerével, a gerezdek végeit két-két ujjam közé szorítom, és határozottan, de óvatosan megnyomogatom, megcsavarom, hajlítom, és utána könnyem elválik a külső héja. Persze ez kevésbé haladós, de sebaj, nem sietünk. Arra kell csupán vigyázni, hogy ne törjön ketté. Vagy háromba.

Miután megvoltam a pucolással, felöntöttem a fokhagymát annyi libazsírral, hogy ellepje, és a gáztűzhely legkisebb égőjén a legkisebb fokozaton kb. 40-45 percet hőkezeltem. Épp csak gyöngyözik az alja, akkor jó, és a fokhagyma színén látszik, mikor van kész, természetesen lehet empírikus módon puhaság próbát is tenni. A végén a zsírt leöntöttem róla, vigyázva, hogy az alján maradó fokhagymalé már ne kerüljön bele.

A fokhagymagerezdeket turmixgépbe dobtam, felöntöttem majd egy liter zöldségalaplével, és alaposan leturmixoltam, hozzáadtam két kávéskanál xantanát, további egy percet berregtetve eldolgoztam benne, fazékba öntöttem az alaplével együtt, összekevertem és megforraltam. Sóztam, borsoztam, reszeltem bele egy kis szerecsendiót, forrás után behebartam tejföllel, és már kész is. Pirított zsemlyekockákkal és frissen őrölt borssal tálaltam. Egyetlen káros mellékhatása van: a fokhagyma, különösen nagyobb koncentrációban enyhén szélhajó hatású. Ennyit be kell miatta vállalni :)

Miközben készült a leves, leszigeteltem az ablakokat is. Épp aznap érkezett a november végi fagyos, szeles idő. Még utoljára, ilyen szép őszi díszben voltak a fák az ablak előtt: