Ez a leves még pont akkoriban készült, amikor Cserke kiírta az aktuális leveses VKF-et, így nem lenne sportszerű nevezni. Különben is, éppen azt a korszakom éltem, amikor rendszeresen bennhagytam az irodában a fényképezőm egyetlen megmaradt SD-kártyáját, így csak a telefonnal voltam tudtam huszárkodni /elnézést kérek a gyenge kép miatt/. Ez a malacleves nagy sikert aratott, kivételesen mindenkinek nagyon tetszett. /Hümm-hümm, mostanában igen ritka az ilyesmi./ Mondjuk malacnak annyira malac, mint a borjú borjú kis hazánkban, helyesen inkább már süldőnek kellene nevezni, ami ilyenkor kapható, a klasszikus malac kizárólag szilveszter környékén fordul elő. De azért még erősen érződik benne a malacosság, szóval érdemes ilyet keresni :)
Hozzávalók /6 l/
- 1.5 kg malachús /lehet bőrös, a tarja rész különösen jó/
- 500g zöldbab /ceruzabab/
- 5-6 szál közepes sárgarépa
- 1 zeller
- 1 kicsi karalábé
- 1 fej fokhagyma
- 1 fej vöröshagyma
- 1 dl száraz fehérbor
- 1 ek. mangalicazsír
- fűszercsomó: zellerzöld, petrezselyemzöld, zsálya, kakukkfű, babérlevél, tarkabors
- 500 ml kovászos uborka lé
- 400 g tejföl
- 2 ek. kukoricakeményítő
- kapor
A malachúst felkockáztam 3-4 cm-es darabokra, majd több adagban serpenyőben egy kevés mangalicazsíron közepesen nagy lángon megpirítottam, majd a végén megpirítottam a finomra vágott hagymát és fokhagymát /csak a felét, a többi egészben a zöldségekkel került bele/ is, adtam hozzá egy kevés bort, felkapargatva a pörzsanyagokat. Mindent átraktam egy vastag falú edénybe, felöntöttem annyi vízzel, hogy bőven ellepje, és csendes tűzön egy órát főztem. Akkor hozzáadtam a hasábokra vágott zöldségeket (a ceruzabab 3-4 cm) és a fűszercsomót. 20 perc alatt minden puhára páárolódott, kivadásztam a fűszercsomót, hozzáadtam a kovászos uborka levét és egy kis frissen vágott kaprot. Már csak be kellett habarni. A csorbák műfajában ez volt eddig az egyik legjobb.
Utolsó kommentek