Az elmúlt nyáron kirándulásaink alkalmával igencsak kedvelt eledelünk volt, hiszen az elkészítése gyors, és pofonegyszerű, nem igényel mást, csak egy tésztafőző edényt, esetleg egy sajtreszelőt. Természetesen ilyenkor a pestót nem magunk készítettük, boltban vettünk gyárit. Ez nem az igazi, de ha az 5 fő alapvető összetevőn kívül mást (bazsalikom, fenyőmag, olaj, sajt, só, esetleg fokhagyma) nem tartalmaz, akkor tábori megoldásként bátran válasszuk azt. A gyári pestó azonban soha sem fogja az ételben rejlő potenciált kihozni, ezért otthon mindenképpen jobban tesszük, ha magunk készítjük el. Amint hazaértünk, ez volt a fő motiváció, végre kerüljön egy igazi jó pestó.
Az ortodox olasz konyhai irányzatok szerint a bazsalikom /és a többi hozzávaló/ feldolgozáskor nem érintkezhet fémmel, ezért kizárólag fémmentes mozsárban készíthető. Az aprító vagy a turmix szóba sem jöhet. Én ezt ennyire nem vettem szigorúan, különben is, sajnos csak rézmozsaram van, az aprítóm pedig még nem érkezett meg Lord Kenwoodhoz, így maradt a turmix /ezt csak félve írom le, biztos kapok érte :P/.
Hozzávalók /3 adag/
- 75-100 cl kiváló minőségű /esetleg szűretlen/ olívaolaj
- 2 nagy csokor friss bazsalikom
- 1 kis cs. fenyőmag /3-4 ek./
- 1-2 gerezd fokhagyma
- 40-50 g parmezán /parmigiano reggiano/, esetleg grana padano és/vagy pecorino
- só
- 500 g spagetti
- só
- 40-50g parmezán tálaláskor
Hogy tartsuk a szokást, első lépésként tegyük fel forrni a tésztafőző vízet. Minden 100g tésztához 1 liternyit. Mivel az olajos magvak egy kis pirítás után még jobban kiadják az aromájuk, serpenyőben közepes tűzön enyhén megpirítottam a fenyőmagot. Harmadát-felét tegyük félre tálaláshoz, a maradék mehet a pestóba. A bazsalikomot alaposan megmostam, lerázogattam, lecsepegtettem /ilyenkor jól jönne a salátacentrifuga/, és leszedtem a leveleit. Mivel a turmixgépem volt a leginkább használható tűnő eszköz, azt használtam. Először az olívaolajat öntöttem bele, majd beledobáltam /ebben a sorrendben/ a fenyőmagot, fokhagymát, bazsalikomleveleket, és kis fordulaton összedolgoztattam vele. Eleinte meg kellett állítani, és a fakanál nyelével egyet-kettőt nyomkodni rajta, de végül szépen összeforgatta magától is. Reszeltem bele parmezánt, beledolgoztam, majd végül egy kis sót adtam hozzá. Közben kifőtt a tészta, kis adagokban hozzáadva a pestót óvatosan összeforgattam. Tálaláskor frissen reszelt parmezánt és a maradék pirított fenyőmagot adtam hozzá. A maradék pestó hűtőben, esetleg fagyasztóban eltartható. Nekem nem maradt, mohó módon mind rátettem, mondván foglyokat nem ejtettünk :).
Kíváncsiságból száraz szamorodnit ittunk hozzá, és azt kell mondjam, bevált. :)
genovai pestót készít még:
Áfonyás borjú
Mamma
Terebess
Utolsó kommentek