Idei hegyaljai kirándulásunk egyik gasztronómiai csúcsának igérkezett az Oroszlános Borvendéglőben tervezett látogatásunk. Ráadásul jól meg is kellett küzdenünk érte, bodrogkeresztúri szállásunkról biciklivel tettük meg az utat. Előtte még volt egy kitérőnk Mádon, ahol kissé megpihenhettünk, ám erről majd egy másik alkalommal. Úgy alakult, hogy aznap még nem nagyon ettünk, az ebédidő pedig már jócskán elmúlt, mire sikerült bekerekeznünk Tállyára, így tényleg úgy érkeztünk meg, mint egy kiéhezett oroszláncsapat. Különösen én, bár ez nem meglepő. Szép napos időnk volt, szerencsére a teraszon akadt egy szabad asztal, így ott foglatuk el pozíciónkat. Az étlap hamar megérkezett, amely ha -helyesen- nem is túlságosan hosszú, mégis hosszadalmas böngészésbe kezdtünk. Nem csak enni, hanem bort kóstolni is terveztünk, eredeti szándékom szerint szerettem volna az egyik bormenün végigmenni. Azonban a vörösbort most nem kívántam (Hegyalján erre valahogy sosincs ingerem), a csak fehéret tartalmazókról pedig más vonta el a figyelmem: a furmintban párolt marhapofa végül túlzottan is csábító volt, de egy jó levesre is vágytam már. Így magam raktam össze a menüt, természetesen a ház boraival kísérve, a deszert ügyében történő döntést pedig későbbre halasztottam. Életem párja nem tudott ellenállni a babgulyás csábításának. Ez főételnek is beillik, így eleve meghatározta a további irányt egy burgonyalángos képében.

 (Kép: www.oroszlanos.hu)

Míg a levesek érkeztek, kellemesen elborozgattunk, a Szirmay-kúria 2006-os furmintja kellőképpen előkészítette a "terepet" az eljövendő ételekhez. A húsleves csigatésztával, főtt csirkehússal, zöldségekkel csészében érkezett. Húsleves esetében nem vagyok túlzottan tésztahívő, ezért egy kissé kevesebbel is beértem volna volna, bár ezt inkább csak magamnak jegyzem meg. Húsból sajnos a melle jutott, mivel valószínűleg ebből (is) főtt a leves, ennek megfelelően kissé száraz volt. Viszont a lényeg, a lé szinte tökéletes, mindenért kárpótol.

A kedvesemnek felszolgált babgulyás füstölt csülökkel és marhahússal fenséges, vendéglőben ma már sajnos ritkán találkozni ehhez foghatóval. Minőségi alapanyagokból készítve, kellőképpen zöldségezve, és az adag is hatalmas, ehhez főétel még a könnyebb fajtából is nehezen csúszik, esetleg csak egy desszert. Igazán emlékezetes marad.

Megérkezik a furmintban párolt marhapofa, köretként tormás törtkrumpli és párolt lilakáposzta jár. Zseniális kombináció, a tormás krumpli különösen jól illik hozzá. A marhapofa viszont lehetne omlósabb is, de ne legyünk telhetetlenek. A mártás, ha jól gondolom, maga a párolólé kissé besűrítve. Hibátlan. Nagy élvezettel falatoztam hát, miközben egy testes, oxidatív 2003-as Szirmay-furmintot kortyolgattam.

A burgonyalángos kapros tejfölös uborkasalátával szinte merénylet, erről azonban nem ő tehet, a babgulyás a "bűnös". Nagyon finom, szinte eteti magát, ha még volna hely, nem is lenne probléma. Kifogást ezen sem sokat találunk, csupán annyit, hogy az uborka sósabb egy picit a kelleténél.

Mire elérkezett a desszert, már csak egy maradt a gáton. Palacsintát rendeltem, saját készítésú házi lekvárral. A bormenüben háromputtonyos aszút ajánlanak hozzá, én pedig nem ellenkezem, ugyanígy választok. Az oldalborda képtelen már enni, de rábeszélésemre egy zóna adag ötputtonyos aszúval megbirkózik még. Előbb a borok érkeznek. Én különösen jól járok, az adagomon felül grátisz megkapom a palackban maradó mennyiséget is. Mindkét aszú kellemes, ám nem több, semmi emlékezetes. Bevallom, nem sokkal egy Szepsy-kóstoló után nehezen is találni olyat. A palacsinta hozza a műfajban elvárható átlagot, bár a baracklevár az én ízlésemnek túlzattotan édes. Azt hiszem, ezügyben erősen kissebségi álláspontot képviselek, de nézetem szerint, ha megfelelően érett a gyümölcs, a baracklekvár ne a cukorról szóljon /nálam 1:10 az arány). Itt pedig sokkal édesebb volt, mint a hozzá ajánlott háromputtonyos aszú. Ez nem biztos, hogy szerencsés választás (legalábbis a bor és étel tekintetében). 

A néhány igazán apró dolgot leszámítva összességében két kellemes órát tölhettünk itt el. Az ételeken látszik, hogy próbálnak jó minőségű, friss alapanyagokból, odafigyeléssel dolgozni. A felszolgálás példás, nem tolakodóak, ám ha szükség van rá, gyorsak, segítőkészek.  Sőt, Magyarországon ritkaság számba menően búcsúzáskor még tőlünk kértek elnézést, hogy most sajnos nem tudtak annyi figyelmet szentelni ránk, mint szokásosan, a személyzet fele épp egy helyi lakodalomban szolgál fel. Ami a legfőbb: az előzetesen igen magas elvárásaink ellenére sem nem csalódtunk. És ami szintén lényeges: bár vidéki viszonylatban nem a tartozik az olcsóbb helyek közé, az árak mégis inkább méltányosnak mondhatók. A honlapon minden szükséges információ megtalálható. /Ez utóbbin sajnos a ma szokásos trendnek megfelelően a dizájnt egy kicsit a használhatóság elé tették./

Érdemes akár csak a borok végett is ellátogatni, a saját borok között is akadnak érdemes tételek, de más környékbeli és távolabbi pincészetektől bőséges a választék.

Oroszlános Borvendéglő, Borház és Vendégfogadó
H-3907 Tállya, Rákóczi út 23.
Tel: +36-47/598-888, +36-30/419-2946
www.oroszlanos.hu