Nyakunkon a szilvaszezon, ha kis szerencsénk lesz, még több mint egy hónapig itt is fog időzni. Egyik legegyszerűbb gyümölcs, mégis sokoldalúan felhasználható, nálam készült már belőle gombóc, fagylalt, most leves, szeptember végén pedig lekvár. Legalábbis, remélem. Hétvégén pedig rétes. A szilvához alapvetően mindenki a fahéjat szereti elsősorban felhasználni, ám én most egy kicsit kísérletezgettem. Aki nyitottabb a hagyományostól eltérő ízekre, az biztosan élvezni fogja. A rozmaringozás tekintetében Ízbolygó szilvaszorbetje adta az ötletet. Nem szokványos kombináció, de működik, érdemes kipróbálni. Már csak egy kevés zöldbors kell hozzá, és akkor igazán pikáns lesz, ha már lúd, süssük meg! :) Össze-vissza beszélek ...
Hozzávalók /5 l/
- 2.5 kg szilva
- 1 ág rozmaring
- 2-3 tk zöldbors
- 4-500 g tejföl (30%)
- 2-3 ek étkezési keményítő
- sötétbarna melaszos nádcukor ízlés szerint
- 3 dl bor /lehet fehér, rozé, vagy egy lágyabb vörös/
A szilvát kimagoztam, megszórtam sötétbarna nádcukorral, felöntöttem egy kevés fehérborral és annyi vízzel, hogy egy ujjnyira ellepje, és feltettem főni. Nyugodtan lehet használni szárított zöldborsot, mivel a levest jól be kell hűteni, azidő alatt pedig lesz ideje felpuhulni. Kés lapjával elnyomkodtam, és durvára vágva a leveshez adtam. Amint megforrt, hozzáadtam a jól felaprított rozmaringleveleket, majd behabartam tejfölben elkevert kukoricakeményítővel. Azonnal hideg vízbe raktam az edényt, amint visszahűlt, hűtőbe raktam. Másnapra az igazi, aztán pár napig rá lehet járni, akár levesnek, akár desszertnek is felhasználható. Alkalmas még továbbá második reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, estebéd és vacsora alkalmával is.
Utolsó kommentek