Jó ideje terveztük már, hogy elkövetjük. És húztuk, mint a rétest, míg mostanra kifogytunk a kifogásokból, hiszen itt a meggyszezon, és a meggtyes rétest kihagyni vétek. Almás, túróst, mákost, tökös-mákost, stb. szinte akármikor lehet készíteni, de meggyest igazán akkor érdemes, amikor érik a jófajta meggy. Rendben, elismerem, mirelitből is lehet bármikor, de az mégsem az igazi. Aztán átgondoltuk, és rájöttünk, hogy nem is olyan nagy ügy. Ráadásul van segítség is, Lord Kenwood szó nélkül eldolgozik akármennyi ideig a rétestésztával. Csupán a húzás, amely kissé problémásabbnak tűnt, de úgy voltunk vele, akkor sem lesz túl nagy baj, ha olyan lesz a tészta, mint a pókháló, valahogy majd csak lesz.
Elég sok forrást átnéztem a tészta hozzávalói és azok arányai tekintetében, míg végül ez sem lett igazán kérdés, hiszen a mértékadó irodalmak (Szakácsok Könyve, Ínyesmester) mind 1:2 arányban adják meg a rétesliszt és a hozzáadott víz mennyiségét, illetve Fakanál is ezeket alkalmazta a Nagy Rétes Sztorijában. Elsőre talán nem biztos, hogy a legmegfelelőbb lisztet alkalmaztuk, ez majd kiderül. Mert most aztán felbátorodtunk, és bizton állíthatom, hogy elég sok rétes fog még készülni ebben a gyümölcsszezonban, ezek közül pedig bizonyára a blogon is kiköt néhány.
Hozzávalók /kb. 2 méter/
- 600 g rétesliszt /Vitamill/
- 1 ek búzasikér /nem bíztuk a véletlenre, de majd kipróbálom enélkül is/
- 300 ml meleg víz (kb. 40 fok)
- 1 tojás
- 1.5 ek. fehérborecet
- 1.5-2 tk só
- 2-3 ek. olvasztott kacsazsír /lehet másfajta zsír vagy vaj is/
- 250 g olvasztott vaj a kenéshez
- 3 kg meggy
- cukor, fahéj
- 100-150 g kalácsmorzsa
- a kimaradt tésztához 150 g mák
- kenéshez 1 tojássárgája és 1 dl házi tejfől
Kimértem, és a keverőtálba szitáltam a réteslisztet, hozzáadtam a tojást, sikért, ecetet, olvasztott kacsazsírt, majd a meleg vízben elkevert sót, és a robotgéppel kis fokozaton jó 25 perc alatt kidolgoztattam a tésztát. Amikor kezd összeállni, érdemes megvizsgálni, ha túl kemény egy kis vizet, ha lágy, akkor pedig egy kis lisztet kell adni hozzá. Természetesen kézzel is ki lehet dagasztani, bár ez meglehetősen munkás dolog /megéri/. Ekkor a tésztát gömb alakra formáztam, mindenhol megkentem olvasztott kacsazsírral, és fóliába tekertem. 45 percet pihentettem a konyhaasztalon. Télen vagy amikor hűvösebb van, célszerű egy meleg fémedénnyel letakarni, hogy ne hűljön ki. A pihentetés végére a lányok pont végeztek a meggy magozásával, addig én az ebéd körüli teendőim intéztem. Az asztalt leterítettük vászonterítővel, amelyet meghintettük rétesliszttel. A tésztát ketté osztottuk, először deszkén nagyjából négyzetes alakúra nyújtottuk, majd elkezdődött a húzás. Elsőre kissé nagyon is bénák voltunk, de aztán hamar ráéreztünk, hogy működik. A lényeg, hogy tenyérrel lefelé, a kézfejet a tészta alá téve húzzuk, a kézfejnek van akkora felülete, amelyen a vékonyabb tészta szakadás nélkül meg tud tapadni. Közben néha pörgettük is. A széleit ezzel a módszerrel persze nem lehet kihúzni, azt úgy csináltuk, hogy enyhén rátenyereltünk és több ujjal meghúzogattunk. Néhá aztán kiszakadt, miért is ne, olyankor a lyuk környékére tenyereltünk, és akkor ott is lehetett még nyújtani rajta. Összességében elégedettek voltunk, nem lett túlzottan lyukas vagy pókhálós. A tészta vastag széleit levagdostuk, majd megkentem olvasztott vajjal, meghintettem kalácsmorzsával, hogy felszívja a meggy kifolyó levét. A meggy felét jól kinyomkodtam, majd megszórtam vele a tésztát, úgy hogy a tészta egyik 6-7 centis végére már ne jusson. Erre hintettem még cukrot, őrölt fahéjat, majd a vászonterítő segítségével nem túl feszesen felhajtottuk. Óvatosan kivajazott sütőlapra tettük U-alakban meghajtva. Megkentem először olvasztott vajjal, majd a tejfölös-tojássárgájás keverékkel, és ment a 220 fokos sütőbe. Vagy az én sütőm nem túl jó, vagy meglehetősen nagy mennyiségről van szó /esetleg mindkettő/, így kicsivel több, mint egy óra alatt sült ki. Ezt jelzi, ha szép aranybarna a teteje. Felszeletelés előtt 20 percet pihentessük!
Amíg sült, ugyanezzel a módszerrel elkészítettük a másik rétest is. Kis baki itt becsúszott, mert elfelejtettem megcukrozni, és a meggy enyhén kegyetlenül savanykás volt, elfogyasztáskor a lányok szórták is rendesen porcukorral, én azonban néha anélkül is megbirkóztam vele, bár többnyire egy keveset én is szórtam rá, már csak a kinézete kedvéért is. A levagdosott tésztavégeket kevés vízzel öszzedolgoztuk, ezt is kinyújtottuk, és kihúztuk /ez már kevésbé jól húzható/. A mákhoz öntöttem a meggy levéből, összedolgoztam egy kis cukorral, ez lett a maradék tölteléke. Felhajtottuk, és az U-alak szárai között pont elfért.
Így alakult hát az első rétesnyújtás. Ahhoz képest, hogy mekkora melónak gondoltam, alig volt vele gond. Egy kicsit kevesebb munkával járó ételsor mellé simán befér desszertnek. Fél tíz körül kezdtem a konyha robotot, leves és pörkölt készült nokedlivel, fél kettőkor már asztalnál ültünk. Szóval, nem veszélyes. Igaz a rétes még akkor sült, de arra már nincs sok gond olyankor. Már az első saját rétesünk is magasan verte a bolti tésztából készülteket, remélem tudunk még fejlődni. Kilókban is? :P
Utolsó kommentek