Újabban nehezen szabadulok a kecsege vonzásából. Nehéz is, hiszen ez az egyik legfinomabb édesvízi hal, és hiába is tervezek mást, ha kapható, könnyen elcsábulok. A legutóbbi kecsegeposztban ugyan azt jósoltam, hogy mostanában nem is lesz több, de az élet már csak ilyen kedves, vicces tréfákat űz velem. Kedvenc halárusom új források után nézett, és most nagyobb méretű példányok akadtak horogra, ezért filé formájában lett kapható. A köret pedig jelzi, hogy itt a piszke szezonja. A szerencsecsillagunk továbbra is ragyogott a piacoláskor, sikerült az egészen bíbor-árnyalatúra érő fajtából vásárolni, ez sokkal édesebb, mint a zöldes-sárgás, gyakorlatilag nem sok cukor kell hozzá, hogy ne legyen túl fanyar.
Hozzávalók /3 adag/
- 6-700 g kecsegefilé
- 2-3 ek. liszt
- 1 ek. vaj
- 1 ek. olívaolaj
- páchoz: só, frissen őrölt tarkabors, szegfűbors, 2 gerezd fokhagyma, 2 ek. olívaolaj
- 1 kg piszke
- 300 ml száraz fehérbor /most Font Cuvée/
- 150-200 g 10%-os török /görög/ joghurt
- 2 ek. kukoricakeményítő
- 2-3 ek. gyümölcscukor /vagy nádcukorból 20-30%-al több/
- 1 kardamon, 3-4 szegfűbors, 1 tk. egész zöldbors, 1 kk. őrölt fahéj
A kecsegefilét megszabadítottam a bőrétől. Ezt annál is inkább tanácsos megtenni, mert a nagyobb példányok bőrét nehéz jól átsütni, és nem is túl ízletes. A filé kellő vastagságnak köszönhetően kiváló szeleteket lehet belőle nyerni, ezért /a volt/ bőrre merőlegesen ujjnyi vastagra szeltem. A fokhagymát átnyomtam fokhagymatörőn, és elkevertem 2 evőkanálnyi olívaolajjal, frissen őrölt tarkaborssal , valamint egy kis őrölt szegfűborssal. A szegfűborssal lehet tenni egy kis engedményt, 1 szemet nehéz mozsárban jól megtörni, használható a gyári őrlemény is. A halszeleteket megszórtam sóval, majd egyenletesen rákentem a pácot, és fél órát így hagytam. Ennyi idő pedig kényelmesen elég a körethez. A piszkét alaposan megmostam, megtisztítottam. Kb. 3 deci száraz bort önöttem alá, nem kell hozzá több, elég, ha épp csak a feléig-kétharmadáig ér, a gyümölcs is enged levet, és még jön a habarás is. Feltettem főni, adtam hozzá kb. két és fél-három evőkanálnyi gyümölcscukrot, illetve mozsárban előbb össztörtem a kardamont, majd hozzáadtam a szegfűborsot, azt is megtörtem, végül a zöldbors jött hozzá. Ez utóbbit elég csak közöpesen megtörni, szeretem, ha rá lehet harapni az apró zöldborsdarabkákra. Ment ez is a szószba, egy kávéskanálny őrölt fahéjjal együtt. Amint megforrt, kis lángra tettem és csak addig főztem, míg elkészült a habarás. Ehhez most török joghurtot használtam, amelyben csomómentesre eldolgoztam a keményítőt. A sűrű joghurt hiányában tejszínt, de inkább tejfölt vagy crème fraîche-t használjunk /a tejszín túlzottan is lekerekíti az ízeit/. Behabartam tehát, és tálalásig félreraktam.
A halsütést hagytam a végére. Lisztben megforgattam a szeleteket, a felesleget lerázogattam, majd közepes lángon olívaolaj és vaj keverékén aranybarnára sütöttem, és már tálaltam is.
Utolsó kommentek