Csehországi és szlovákia látogatásaink során alig várom, hogy beüljünk enni valahová. Ilyenkor garantáltan knédlit rendelek, illetve valamilyen hozzá illő, kellően szaftos húsételt. Itthon kevés helyen kapni, és a minőség sem mindig kifogástalan, ezért egy kis nyomozásba kezdtem a készítését illetően. Ezen a ponton pedig egy látszólag témán kívül eső mellékszálat kell belekevernem. Mire jó a file-cserélés? Ugye, az ember mindenféle zenéket tud letölteni. És kapcsolatba kerül mindenféle nációjú emberekkel. Így van nekem többek közt, egy -szintén régizenében utazó- cseh cserepartnerem, akit még tavaly megkértem, hogy legyen olyan kedves, és küldje el nekem, hogyan kell knédlit készíteni. A levél a recepttel hamarosan meg is érkezett, ám jó sokáig a levelesládám mélyén pihenve várta sorsát. Akkoriban ugyanis még hadilábon álltam a tésztafélékkel. Most azonban újra előbányászva a receptet, már ránézésre teljesen pofonegyszerűnek tűnt az egész, így gyorsan a tettek mezejére léptem. Annyi probléma merült fel mindösszesen, hogy nem is kicsit megtréfált a konyhai mérlegem, ugyanazt lemérve kétszer sem kaptam ugyanazt az eredményt. Monnyon le! Csak onnan lett gyanús, hogy hiába döntöttem a lisztet a tálba, még közel sem mutatta a kitűzött célértéket. Szerencsére kiszúrtam, hogy át akarnak verni, és utána nikkelezett szemmértékkel dolgozva korrigáltam az értékeket.
Hozzávalók
- 800 g tönkölybúza fehérliszt /ebből nálam 150 g teljes kiőrlésű/
- 3 tojássárgája
- kb 4-4.5 deci 3.5% tej
- 40 g élesztő
- 1.5 ek. só
- 1 tk cukor
Langyos tejben feloldottam a cukrot, hozzámorzsoltam az élesztőt, hagyva pár percig, hogy beinduljon. Ezután alaposan összedagasztottam /10-15 perc/ a hozzávalókat, tulajdonképpen egyfajta, tejjel és tojássárgájával készülő kenyértészát készítünk. Ha a kenyértésztánál épp egy fokkal lágyabb tésztát kapunk, az az igazi. Letakarva 50-55 percet kelesztettem. Addigra egy kellően széles edényben /mire nem jó a nagy kacsasütő? :)/ vizet forraltam, amelyet forráskor sóztam, csak, hogy tartsuk a szokást. A tészát négy részre osztottam, 5-6 centi átmérőjű rudakat formáztam belőlük, és óvatosan a forró vízbe helyeztem őket. Néhányszor átforgatva fedő alatt kb. 25 percig főztem. A végén hústűt szúrtam mindegyikbe, ellenőrzive, hogy valóben megfőttek-e. Amennyiben nem tapad rá semmi, akkor tényleg kész. Lehetne persze gőzölőben is készíteni, de így is teljesen rendben van, ráadásul az eredeti receptem is vízben főzi.
A kifőtt knédliket 40-45 fokban ferdén szeljük fel kb. egy-másféll ujjnyi vastag szeletekre, erre a célra legjobb a recés pengéjű kenyérvágó kés. Szükség esetén a maradék 1-2 napig fóliába csavarva hűtőben eltartható.
Utolsó kommentek