Ez a kolbászfajta itthon gyakorlatilag beszerezhetetlen, ám számos francia ételfajta nélkülözhetetlen kelléke, valamint magában is igen finom. Éppen ezért már jó ideje vadászok rá, míg a sorozatos kudarcok után úgy döntöttem, hogy magam készítem el. A neten feltúrtam  jópár helyet, míg sikerült használható információkhoz jutni, sajnos ez Franciaországban annyira triviális, hogy szinte minden komolyabb hentesnél kapható, ennek következtében szinte senki nem készíti saját maga, tehát leírás sincs túl sok. Mindenesetre az hamar kiderült, hogy són, szerecsendión és /fehér/borson kívül más nemigen kerül bele, viszont van, aki egy kevés vizet vagy bort ad hozzá. A francia konyha alapszintű ismeretében egyik összetevő sem okoz meglepetést. A magyar ízekhez szokott fogyasztónak annál inkább lehet némi meglepetésben része, meg is osztotta a társaságot rendesen. Nem is csoda, hiszen sem paprika, sem fokhagyma nincs benne, és nem mindenki egyformán nyitott az új dolgokra.

Ismét a jól bevált, "ide nekem az oroszlánt" módszer következett. Nagy segítségemre volt ebbéli tevékenységemben Piros, akinek külön köszönetet is szeretnék mondani. Ugye, egy hülye sznob vagyok /kommentben már megkaptam :P/, ezért nálam a húsdaráló csak a legritkább esetekben kerül elő, ahol darált húst kell felhasználni én inkább késsel vagdalom. Azt tartom, hogy darabolás esetén sokkal jobban bennmaradnak a húsban /és a szalonnában is/ a nedvek, a daráló inkább egy kicsit őrli, facsarja az alapanyagot. A darabolás hús esetében elég jól is halad, ám a szalonnás részekbe külön nehezítés van beépítve, rögtön harmadára csökkentve a tempót. De sebaj, mindenz nem törheti le a lelkesedést!

Hozzávalók
- 1.4-1.5 kg sertéscomb vagy lapocka /inas részektól megtisztítva/
- 60-70 deka bőrétől megszabadított szalonna /enyhén húsos lehet, /
- kb 20-25 g só
- kb. 5 g fehérbors frissen őrölve /pl. mozsárban/
- fél szerecsendió frissen reszelve
- 1 pohár száraz fehér bor /pl. rizling/
- kb. 3-4 m sertés vékonybél tisztítva /jobb henteseknél kapható/

Kezdjük azzal, hogy a sertésbelet alaposan kimossuk több soron is, majd /fehérbor/ecetes vízbe áztatjuk legalább egy órára. Ha volt neki egy kis kellemetlen szaga, ez biztosan elveszi, mialatt végzünk a hús aprításával. Mert a munka oroszlánrészeként az következik. Aki ezt felesleges hókusz-pókusznak tartja, nyugodtan használja a darálót, közepes vagy épp eggyel nagyobb lyukú feltéttel. Fontos, hogy az inas, túlzottan mócsingos részek ne kerüljenek bele, mert senki sem szereti a kolbászban a "fogselymet" :). Munkavédelmi szempontból kiemelten veszélyes feladat a késsel történő aprítás, hiszen csakis borotvaéles pengével lehet érdemi haladást elérni, a munka finomsága végett ezért könnyen lehet sérüléseket beszerezni. Szerencsére már jó rutint szereztem a szakácskésem használatában, így megúsztam egyetlen karcolás nélkül. Közben lehet egy kis bort kortyolgatni, de csak annyit, hogy a mozgáskoordinációt ne befolyásolja.

Amint végeztünk az aprítással, fűszerezzük a húst. Ehhez mozsárban összetörtem a borsot /sajnos este 11-kor derült ki, hogy a fehérborsom elfogyott, így javarészt tarkaborsot kellett használni, továbbá a rézmozsárban történő éjszakai kolompolásnak meg is lett a hatása, kedvesem közölte, hogy komplett idióta vagyok. Igen! :)/. Hozzáadtam a húshoz, és belereszeltem fél szerecsendiót is, valamint még bátorkodtam egy jó pohárnyi /2 dl/ jófajta siklósi rizlinggel is dúsítani. Ez utóbbi igen jót tett neki. Alaposan összedolgoztam a kolbásznak valót, majd a kölcsönkért kolbásztöltőbe raktuk, és betöltöttük a beleket, idönként tűvel megszúrkálva. A toulouse-i kolbászokat kb. 10-14 cm-es darabokra szokták hagyni, ekkora közönként tekertünk rajat párat. Felhasználás előtt egy napig hideg helyen nyugodtan hagyjuk szikkadni és összeérni.

Felhasználás:
A kolbászkákat nem túl sok, forró zsiradékon minden oldalukon pirítsuk meg, majd kb. 10 percre rakjuk forró sütőbe, hogy biztosan átsüljön a közepük. Ha más céljaink vannak /mint nekem volt/ pirítás után annak megfelelően tegyük az ételbe és még 10-15 percet hőkezelhetjük.