Jöjjön most egy igazi kedvenc a klasszikusok közül, amely valamilyen rejtélyes okból még nem szerepel a blogon, holott elég sűrűn az asztalra kerül. Talán épp ezért?

Hozzávalók /2 rúd/
- 1 csomag réteslap /Spar/
- 70-75 deka túró
- 2 cs bourbon vaníliás cukor
- 1 csésze mazsola
- 50 ml barna rum
- 1 citrom héja reszelve
- 1 ek kukoricakeményítő
- 1+1 csipet só, 15 deka barna nádcukor
- 1 ek porcukor
- 3+1 tojássárgája
- 3-6 tojásfehérje
- 2 tk tejszín
- 10 deka vaj

A mazsolát legalább fél órára beáztatom barna rumba. A tölteléknek való túrót villával jól összetöröm, miközben belekeverem a vaníliás cukrot, a nádcukrot és a csipet sót. Eldolgozom benne a tojássárgáját, citromhéjat, valamint a keményítőt. Ez utóbbi jól jöhet, ha a túró sülés közben levet engedne. Van, amikor egy evőkanálnyi búzadarát használok erre a célra, de a keményítő mégis jobb eredményt ad, ekkora mennyiségtől a neve ellenére puha, omlós marad a töltelék. Ilyenkor hozzá lehet adni a mazsolát is. Ha van rá mód, egy órát pihentessük hűvös helyen. A tojásfehérjéhez /ha valamilyen okból van pluszban néhány, most nyugodtan felhasználhatjuk/ adok egy csipet sót, és kemény habbá verem, miközben hozzáadok egy evőkanálnyi porcukrot, esetleg pár csepp citromlevet. A habot óvatosan beleforgatom a túrómasszába. Vizes konyharuhán hat réteslapot egymásra helyezek, egyenként megkenve őket olvasztott vajjal. A múltkor kimaradt a konyharuha alóla, úgy is felcsavarható, de mégis jobb a ruhával. Egy tölteléknyire a szélétől felhalmozom a tölteléket, a két végén is par centit kihagyva, kissé formázom és konyharuha segítségével feltekerem, a végeit behajtogatom. Óvatosan kivajazott tepsire helyezem, majd ugyanígy elkészül a másik rúd is. Túrós rétes esetén nem árt vigyázni, hogy ne tekerjük túl feszesen, mert süléskor hajlamos kirepedni, ahogy a tojáshab kicsit felfújja. Először olvasztott vajjal, majd kevés tejszínnel elkevert egy tojássárgával szépen megkenem őket. 210 fokos sütőben kb. fél óra alatt aranybarnára sül. Felszeletelés előtt 10 percet pihentessük. Szórjuk meg egy kis porcukorral, nem is az édesítés a lényeg, hanem a lárvány. Rabul ejt :)