Tipikusan olyan ételről van szó, amelyet nagyon szeretek, viszont ritkán készítek. Nem is emlékszem, mikor volt már ilyen utoljára nálunk, de legalább 5-6 éve megvan. A múltkori hátszínsütésnél szorgalmasan pucoltam a kiflikrumplikat, és akkor jutott eszembe, hogy ebből rakott krumpolit is lehet készíteni. Ráadásul igazi téli étel, így nem is volt kérdés, hogy záros határidőn belül a tettek mezejére kell lépnem. Belegondolva, talán az a leginkább gátló tényező, hogy ha meg akarjuk adni a módját, akkor az étel egyszerű jellegéhez képest elég sok befektetett munkára van szükség. De mindenképpen megéri! :)

Hozzávalók (10-12 adag, kis tételben nem éri meg nekikezdeni)
- 2 kg kiflikrumpli
- 60 deka jófajta házi- vagy parasztkolbász
- 12 tojás
- 1 kg házi tejföl
- 20 deka közepesen érlelt gouda vagy valamilyen nem túl aromás sajt
- só, bors, csombor

Kezdésként egy tucat tojást keményre főztem negyed óra alatt, hideg vízben lehűtöttem, felhasználásig félreraktam. A jól lecsutakolt, megmosott kiflikrumplit sós vízben feltettem főni. A krumpli ügyében hezitáltam egy keveset, ti. amikor Cserke rakott krumpli tárgyában posztolt, amellett érvelt, hogy ő nyersen teszi bele a krumplit, hogy ne vesszenek oda az értékes tápanyagok. Ezzel az érveléssel most vitába szállok: ha nyersen használjuk a krumplit, akkor jól le kell pucolni a héját. A legtöbb értékes tápanyag pedig pont a héj alatt van. Amennyiben viszont csak rövid ideig, héjában főzzük, akkor pontosan a héj fogja benntartani a tápanyagokat, majd utána viszonylag könnyűszerrel, csak egy vékony réteget húzunk le a krumpliról, ergo több tápanyag tud megmaradni. E logika mentén tehát forrástól számítva mindőssze tíz percig főztem a krumplit, leöntöttem a levét, és hagytam kihűlni, annyira, hogy dolgozni lehessen vele. Persze elég sok dolgom akadt közben, így azokat is elintéztem, máskülönben vízhűtéssel lehet siettetni rajta. Elkövetkezett a rabszolgamunka, elsőként a tojások héját műtöttem le. Szó szerint. Mostanában, nem tudom miért, de nagyon nehéz a tojásokat rendesen pucolni. Régen majdnem egyben lejött, most pedig a tojás héján lévő kéreg sokszor letapad a fehérjére, és szinte négyzetmiliméterenként lehet csak lefejteni. (pedig főzés után rögtön hideg vízbe teszem, és hagyom kihűlni, stb). Ha valakinek van jó tippje, kérem ossza meg velem! Az igazi gályázás persze a kiflikrumplik tisztogatása volt. Ezek a többi fajtánál apróbbak, ezért jóval több vele a munka is. Igaz, bőségesen megéri a többlet energia-befektetés, mert az íze igen finom, nem is mérhetőek hozzá a mostanában kapható fajták általában. A kolbászokról lehúztam a héját, és felszeleteltem.

Ha rakott krumpliról van szó, legalább három emelet szükséges hozzá, ezt mindenképp szem előtt kell tartani az edényválasztáskor. Gondban is voltam ezzel, nincs megfelelő méretű, magas falú tepsim, vagy sütőedényem. Egyedül a nagy kacsasütő alkalmazható erre a célra, de az meg szinte túlságosan is nagy tűnt elsőre, de végül erre szavaztam (jó döntés volt). Kezdjük az edény kivajazásával, majd nikkelezett szemmértékkel négy részre osztottam a krumplit. Alulra juthat egy kicsivel több is. Nem hagyományosan keresztben szeleteltem, nem hosszában, vékony lapokat szedtem le róla, így nagy, egybefüggő részeket tudtam produkálni. Alulra egy sor krumpli kevés sóval, borssal meghintve, rá egy sor tojáskarika szintén kevés sóval szórva, majd egy sor kolbászkarika. Erre egy réteg tejföl kerül. Mint minden rendes tejfölös-magyaros ételhez, ide is nagyon illene a csombor. Természetesen pont ez fogyott ki, ez most nagy sajnálatomra kimaradt hát. Persze, sokan ellenzik a fűszerezést, de mindenképp érdemes kipróbálni, és csak utána véleményt nyilvánítani. Csombor híján ezután még ráépítettem a két ugyanilyen szintet, azzal a különbséggel, hogy az utolsóra nem rögtön tejföl, hanem egy záróréteg krumpli került, és csak erre a tejföl. Végül jól megszórtam a lereszelt goudával is. Lefedve, 200 fokos sütőbe tettem, ahol 60 percig sütöttem, majd 20 percig pirítottam a tetejét. Ha nem ilyen grandiózus mennyiségben készül, akkor természetesen kevesebb idő is elég neki. Kovászos vagy ecetes-uborkával, céklasalátával kínáljuk, könnyű vörösborral öblögessük :)