lorien

A tésztaételek általában azért jók, mert aránylag kevés munkát igényelnek, és mégsem vagyunk műkajára szorítva: rendelni és kivárni bizonyosan tovább tart. Ha este a munkából későn is érkezik haza az ember, mindennel együtt legkésőbb fél óra múlva már az asztalon gőzölög valamilyen frissen készített finomság. A címben szereplő fogás összeállítása azonban ennél hosszadalmasabb lesz, de megéri a fáradtságot, és tapasztalatom szerint azok tetszését is elnyerheti, akik máskülönben nem túlzottan halrajongók. Egyébként is, mi magyarok gyalázatosan kevés halat fogyasztunk (és annak nagy részét is a rántott-paprikás lisztezett-halászlé szenháromságból választjuk), így legalább ezügyben is léphetünk előre egy kicsit.

Eredetileg a naracs volt adott: erősen szezonja lévén, az egyik hipermarketban igen kedvező áron jutottam hozzá, igaz ehhez egy egész ládával meg kellett vásárolni. Annyi baj legyen, hűvös helyen egy-két hétig semmi baja nem lesz, legfeljebb több narancsot eszünk-iszunk majd az átlagosnál. Ez a vonulat mocorgott tovább a tudatalattimban, amikor a halasnál kiválasztottam a másik fő hozzávalót, egy jó kiló körüli csuka személyében. Csak felpucoltattam, a többit otthon magam intéztem. Egész nap izgatottan vártam a vacsorát, milyen lesz a csuka naraccsal.

Hozzávalók (4 adag):
- 1 csuka (1 kg körül)
- 1 cs. (500g) penne (Mezze Penne Tricolore)
- 4 narancs
- 1 szál póréhagyma
- 1 deci tejszín
- 1-2 kk kukoricakeményítő
- só, őrölt szegfűbors, 4-5 szem egész szegfűbors
-2 ek. olívaolaj

Az ügymenet legbonyolultabb része a hal filézése. Tésztaételről beszélünk, a halnak nem szabad szálkásnak lenni. Aki ettől a művelettől visszariad, használhat halfilét is, de a maradékból főzött és besűrített hal alaplé annyit javít a mártás ízén, állagán, hogy igazán megéri a fáradtságot. A csukával nem árt óvatosnak lenni, még holtában is tud harapni, ha rossz helyre nyúl az óvatlan szakács. Éles, vékony pengéjű filézőkéssel először leválasztom a húst a gerinről, majd lefejtem a bőrét. Ezek után már csak egy sor szálka marad a csukában a középvonal feletti részen, illetve a hátsó hasúszó felett, ezeket is eltávolítom. Részletes útmutató itt.

A fejből, gerincből, szálkákból, bőrökből, úszókból főzzünk alaplevet. Annyi vizet öntsünk rá, hogy ellepje, majd forrástól számítva legalább egy (ha van rá mód, kettő) órán keresztül csendesen bugyborékoltassuk. Sózni nemigen szükséges, 1-2 csipetnyinél többet ne használjunk. Időnkét rázogassuk meg az edényt. Amint jónak ítéljük, szűrjük le. Három narancs levét facsarjuk ki, és öntsük az alapléhez. Nagyjából most hat, esetleg hét deci folyadék lesz az edényben, néhány szem egész szegfűborsot beledobva forraljuk be a negyedére. Ezzel kb. a tejszínhez hasonló állagúra sűrítettük a narancsos alaplevet.

Innentől már nincs sok teendő hátra. Tegyünk fel kb. öt liter vizet forrni. Amíg megforr, daraboljuk fel a halfilét kb. 2.5x1.5x1.5 cm-es darabokra, karikázzuk fel a póréhagymát, és egy alaposan megtisztított naracsot szedjünk szét gerezdjeire, és azokat harmadoljuk. Amint megforrt a vizünk, sózzuk, adjuk hozzá a pennét és a csomagoláson található útmutatás alapján főzzük al dente állagúra. Amíg a tészta kifő, a mártás is kész. Válasszunk egy jó nagy serpenyőt, amelybe még a tészta is elfér majd. Hevítsük fel az olívaolajjal, és futtassuk meg rajta a halat és a póréhagymát. Amikor a hal kifehéredett, enyhén sózzuk, szórjuk meg őrölt szegfűborssal, majd maximum két kávéskanálnyi kukoricakeményítővel, hogy kicsit sűrűbb, tapadósabb legyen a mártás, majd óvatosan adjuk hozzá a besűrített narancsos alaplevet, és a tejszínt. Forraljuk meg, adjuk hozzá a narancsdarabokat, várjuk meg, míg egyet rottyan, és húzzuk le a serpenyőt a tűzről. Ekkorra a tészta is nagyjából kész, csak szűrjük le, forgassuk bele a mártásba. Szerintem ez tipikusan olyan étel, amelyet a serpenyőben érdemes tálalni.

Halakhoz általában nem  szokás sajtot kínálni, ám én most durván megszegtem ezt az alapszabályt, és egy kis Grana Padanot reszeltem rá. Még utólag sem tudom eldönteni, hogy vele vagy nélküle jobb, mindkét formában nagyon finom volt.

Eredetileg a Velvet tejben-vajban blogon.