Na, mi van nálunk szombaton? Hát halnap :) Szombaton reggel ennek az ukáznak megfelelően a piacon első utam a halashoz vezetett. Legnagyobb örömömre, most rendes fogás volt, így ott várt rám egy szép fogas. Vagy süllő. Mindenképp határeset, mivel kibelezve pontosan egy és negyed kilós volt, így élősúlyban már elérhette a másfél kilós lélektani fogashatárt :) Következő utam rögötn a gombaárusokhoz vezetett, hátha kapni még valamilyen erdőn-mezőn szedettet. Nagy szerencsémre még bőséggel árultak szegfűgombát, így gondolkodás nélkül meg is vásárolttam egy liternyit. Ekkor kezdtem csak morfondírozni, mi is legyen. Gomba és hal, remek párosítás, majd a mártásban fog a gomba szerepet kapni.

Hozzávalók (3 bőséges adag)
- 1 nagyobb süllő
- 1 liter szegfűgomba
- 3 gerezd fokhagyma
- 2 ek olívaolaj
- 1 tk. szárított és/vagy aprított csili (ne legyen túl erős)
- 1 tk. sáfrány
- só, bors
- 1 nagyobb csokor petrezselyemzöld
- 1 kisebb fej vöröshagyma
- 0.5-1 ek. liszt
- 1.5-2 deci tejszín
- kb. 5 deka vaj
- 25 deka bulgur

Az ügymenet nem nagyon bonyolult, viszont jó sokat kell majd mosogatni :) Azzal kezdtem, hogy megmostam a halat, lecsepegtettem, majd lefiléztem. A süllőt bátran ajánlom azoknak is, akik még csak kezdő halfogyasztók, gyakorlatilag szálkamentessé filézhető igen könnyen, és nincs az a jellegzetes halszaga, inkább semleges, és az ízében sincsenek nagyon domináns jegyek.  A filéket bőrével lefelé fordítottam, és a farok résztől indulva éles vékony pengéjű késsel leválasztottam a bőréről. Készítettem egy pácot: olívaolajban elkevertem 3 gerezd beletört fokhagymát, 1 teáskanálnyi őrölt sáfrányt, 1 teáskanálnyi enyhén csípős jól felaprított szárított csilit, és ezzel bekentem a halfilék mindkét oldalát, megborsoztam és sütésig hűvös helyen hagytam pácolódni. Addig a fejből, bőrökből, úszókból, csontokból készítettem hal alaplevet, annyi vízben, hogy ellepje. Egy csipetnyi sót elég hozzáadni. Egy óra csendes bugyborékoltatás után leszűrtem, és időnként megkevergetve kb. egy deci mennyiségűre besűrítettem. A szegfűgombát alaposan megmostam, a fűszálakat egyenként kivadásztam, majd az egész mennyiséget megfeleztem. Az egyik felét igen apróra vágtam a mártáshoz. A másik felét a párolt bulgurhoz csak durvára aprítottam. Serpenyőben diónyi vajat olvasztottam, megfuttattam rajta a finomra vágott szegfűgombát, majd rögtön ráreszeltem a vöröshagymát, megborsoztam és megpirítottam. Óvatosan hintettem rá egy (vagy inkább csak fél) evőkanálnyi liszttel, eldolgoztam, majd felöntöttem a tejszínnel, és hozzáadtam a besűrített hal alapléhez. Jól elkevertem, s amint megforrt, belevágtam egy csokor petrezselyemzöldet, összeforraltam, és előmelegített tálba helyeztem, tálalásig meleg helyen tartva.

Közben egy diónyi vajon megfuttattam a maradék gombát, hozzáadtam a megmosott és lecsepegtetett bulgurt, összepirítottam, és felöntöttem a bulgurhoz képest dupla mennyiségű tyúk alaplével (zöldség alaplé is jó). Lefedve csendes tűzön megpároltam.

A halfilét csak közvetlenül tálalás előtt kell kisütni, amikor már mindenki az asztalnál ül, kb. 5 perc az egész. Mindkét filét két részre osztottam, megsóztam. Serpenyőben kevés vajat olvasztottam (mindenhol egyenletesen legyen rajta, de ne nagyon álljon meg az alján), majd a közepesnél egy kicsit erősebb láng mellett az egyik oldalát kb. három, majd óvatosan átforgatva a másik felét két percig sütöttem. Előmelegített tányérra szedve tálaltam. Annyi hiba talán volt benne, hogy egy árnyalatnyit sótlan lett a hal, de a mártás valamennyire ellensúlyozta (és egy csipetnyit szórtam is rá magamnak). Sikerét jelzi, hogy asszony pajtás még repetázott is, pedig rá mindent mondhatni, csak azt nem, hogy halrajongó :)