Az előző írásban már fenyegetőztem, hát most beváltom, íme a mákos gubó, vagy ahogy manapság mondják, guba. De inkább maradjunk csak a gubó elnevezésnél, és a gubát hagyjuk a tejjel agyonáztatott kiflis vacakra. Mákfüggésem az utóbbi időkben egyre hatalmasabb mértéket öltött, ennek csillapítására pedig az egyik legjobb szer jelen értekezésünk tárgya. A kereskedelemben/vendéglátóiparban is lehet gubát kapni, ám azok minősége az elvárható szintet alulról is ritkán közelíti, így nem marad más, mint a házi elkészítés. A tájékozódás ezügyben nem egyszerű, hiszen ez az étel is rendesen elkorcsosult az elmúlt évtizedekben. Ezért hát a gyökerekhez nyúltam, Zilahy Ágnes Valódi magyar szakácskönyve kellőképpen régen, és mi fontosabb, kellő igényességgel íródott, ahol megtalálható a mákos gubó receptje is. Ez alapján indultam tehát el. Sok támpontot azért nem ad, kissé szűkszavúan írja le az ügymenetet, így némi kísérletezés-jelleget is öltött a munka. Első alkalommal ennek megfelelően két, azaz három dolgot is rontottam, bár a végeredény még így is igen jó lett, még ha bőben maradt is benne potenciál. Először is, dupla mennyiséget készítettem, ez -főképp a sütőm ismeretében- hiba volt. Ebből egyenesen következett a második baj, hogy kissé túlsültek a gubók, ez pedig rontja a későbbi nedvesség-felvevő képességet. A harmadik probléma a méret volt, talán túlzottan is aprók lettek a gubók. Sebaj, mesze még a karácsony, addig lehet még, sőt kell is próbálkozni. Lássuk tehát kronológikusan
Hozzávalók (ez készült):
- 50 deka rétesliszt (ebből 10 deka Vitamill graham liszt lett )
- 3 tojássárgája
- 3 deci tej
- 2.25 deka élesztő (fél csomag)
- kb. 2-3 deka vaj
- 2 cs. borbon vaníliás cukor
áztatáshoz
- 3-4 deci tej
- 1 bourbon vaníliás cukor
továbbá
- 30 deka mák darálva
- 4-5 deka vaj
- méz ízlés szerint
- 1 liter tej
- 2 szál vanília
- 8 tojásárgája
- 6-7-8 ek. porcukor (ki mennyire édesszájú)
Ezt a mennyiséget célszerű rögtön megfelezni! Még abból is kb. 6 adag mákos gubót lehet elkészíteni, feltéve, ha desszertként tálaljuk. Az 50 deka lisztes menyiség csak két tepsiben fog elférni, és ez mindenféle problémákat vethet fel a sütőben. Akinek jó légkeveréses, mindenhol egyenletes hőleadású sütője van, természetesen megpróbálhatja két tepsivel is egyszerre.
A tésztának valóból egyszerű kalácstésztát kell dagasztani, természetesen most mazsola, rum (ez tkp. mehet bele), citromhéj (ezt sem muszáj mellőzni) nélkül. Egy órát kell keleszteni, majd kis adagokban rudakat sodorni belőle. A tapasztalat alapján én most a kelleténél vékonyabbat gyártottam, nagyjából a seprűnyél-vastagság, esetleg annál egy icipicit vékonyabb lehet az ideális. Lisztezett deszkán korongokat kell belőle vágni, úgy, hogy lehetőleg ne ragadjanak össze. Az ujjnyi vastagság lehet a helyes, azaz, ha megsül, nagyjából egy jó falatnyi legyen. Ezeket enyhén meglisztezett tepsire szórtam, az nem probléma, ha esetleg 1-2 darab összeér, feldolgozáskor még szét lehet szedni, és úgyis dagadni fog sütéskor is. 190-200 fokra előmelegített sütőben addig kell sütni, míg kezd színe lenni. Nem érdemes megvárni, hogy annyira megpiruljon, mint ahogy én tettem. Amint ez megvan, szedjük ki, és kissé meghűlt, szedjük szét az esetlegesen összeragadt darabokat. Egy bourbon vaníliás cukrot adjunk 3-4 deci tejhez, forraljuk fel, és öntsük a gubókra, majd lefedve pihentessük kb. 30 percet, esetleg kicsit többet, ha nem jól szívja magába a nedvességet, időnként átforgatva. Az "al dente"-állag még nem igazán jó :) Éppen ezért nem árt ellenőrzini, hogy mennyire itta magába a gubó a tejet. Természetesen az sem jó, ha túlzottan elázik.
Amíg ázik, el lehet készíteni (én csigát dagasztottam, volt mártásom előző estéről) a vaníliaöntetet: a vanília belsejét ki kell kapargatni, majd a külső részével együtt tejben megforralni. Ezek után a tejet vissza kell hűteni, miközben a tojássárgáját a purcukorral habosra kell keverni, majd fokozatosan hozzáadni a kézmeleg vaníliás tejet (a nagy vaníliahéjak már nem kellenek). Akinek van, ekkor szedje elő a gőzölőjét, akinek nincs (mint jómagamnak), a tűzhelyen dolgozzék: kis lángon folyamatos, szapora kevergetés mellett besűrítettem a mártást. Nem szabad forralni, sőt utána a tűzhelyen sem hagyni, nehogy valahonann nemkívánatos hőbehatás érje.
Ekkor már nincs más is teendőnk, mint serpenyőben vajat hevíteni, ebben kissé megforgatni a lecsorgatott gubókat, megszórni a darált mákkal, ízlés szerinti mézet csorgatni rá, összerázogatni, és tálalni, mohózni. A vaníliaöntetet külön kínáljuk.
Utolsó kommentek