Újabb régi adósságot pótlok most. A rántott csirkéről már értekeztem, igazából ebben a fogásban nem is ez volt a lényeg, sőt még a töltött csirke is érdektelen bizonyos szempontból. Persze mind nagyon finom volt, de az egészre a pirított vajbab tett fel a koronát.
Kezdjük azonban kronológikus sorrendben, mert az igazat megvallva igen csak heroikus volt az ebédkészítés, 4-5 órát robotoltam a konyhában, és ehhez még nem számítom az előző nap délutánját, amikor a csirkéket levágtam, kopasztottam, daraboltam, stb. A rántott csirkét nem is részletezem, a klasszikusnak nevezhető módon történt az elkészítése. A tölteni való csirkét bedörzsöltem sóval, frissen tört borssal, és állni hagytam, míg a töltelék elkészült. Egy enyhén szikkadt zsemlét felkockáztam, kacsazsíron megpirítottam, és kb. fél deci tejszínbe beáztattam. 5 deka kolozsvári szalonnát alaposan felaprítottam, kiolvasztottam, megpirítottam. Fél fej aprított vöröshagymát és egy kisebb -szintén nagyon apróra vágott- sárgarépát megpirítottam rajtam, megszórtam frissen vágott kakukkfűvel, egy deci fehérborral felöntöttem, ezen pároltam még öt percet. Amint kissé kihűlt, hozzáöntöttem a zsemlyekockákhoz. Került még a töltelékbe egy kisebb csokor petrezselym és pár szál majoránna levelei felaprítva, beletörtem két kisebb gerezd fokhagymát, a csirke mája szintén jól felaprítva, valamint egy tojás és 1 evőkanál zsemlemorzsa hozzáadásával jól eldolgoztam a tölteléket. Betöltöttem a csirke hasába, bevarrtam, és a háját is alátéve 1 deci fehérbort öntöttem a tepsibe. Lefóliáztam, és 220 fokon másfél órát sütöttem, majd a fóliát levéve még fél órát sült, miközben szorgalmasan locsolgattam a zsírjával.
Köretnek készült petrezselymes krumpli és paradicsomsaláta is, ezeket most szintén nem részletezem. Lássuk most már a medvét, jöjjön tehát a bab.
Előző nap gyönyörű zsenge vajbabot kaptam a piacon (fél kilót, szinte mind hosszú, és egy méretosztály). Jól megmostam, levágtam a végeit. Két diónyi libazsírt olvasztottam, amelyen két evőkanál cukrot karamellizáltam. Amikor már szép színe lett, hozzáadtam a babot, és addig pirítottam, míg enyhén üvegesedni kezdett, és persze néhol már szépen pirulni. Csak óvatosan rázogattam a serpenyőben, nem akartam törni. Mivel a serpenyő nem fedhető (nincs 32 cm-es fedőm), áttettem egy fedhető edénybe, enyhén sóztam, hozzáadtam 4 babérlevelet, két gerezd késsel szétlapított fokhagymát, és egy pohár fehérboron (tarcali oremus) lefedve lassú tűzön kb. 20 perc alatt puhára pároltam. A végén még egy kis teáskanál balzsamecettel bolondítottam rajta. Eközben még kirántottam a csirkét is, így lett teljes a menü. Mondanom sem kell, a babnak lett a legnagyobb sikere.
Utolsó kommentek