lorien

A múlt hétvégén ismét vész pusztított a baromfiudvarban. Természetesen emberi eredetű volt a betegség: a gazda töltött csirkére vágyott. No, és persze előtte egy Újházy-tyúkhúslevesre, de azt most meg sem írom, számtalan hasonló poszt akad már a blogban, és valamiért a levesekre fele annyian sem kíváncsiak.

De csak maradjunk a kronológikus rendnél. A kovászos uborkát már egy héttel előbb el kellett rakni, ebben a jó időben 4-5 nap alatt készen is van. Vettem hozzá kb. 4-5 kg kovászolni való uborkát, a nagyjából salátát készítettem. Olyannyira nikkelezett volt a szemmértékem, hogy pontosan annyi uborka maradt, amekkora mennyiség a nagy 5 literes üvegbe fért (darabra!). Az üveg aljára elhelyeztem egy fej újfokhagymát, pár helyen bevagdosva, és mellé pár zsenge hámozott tormagyökeret és egy kisebb csokor kaporlevelet. Az uborkák alját és tetejét levágtam, hosszában egymásra merőlegesen kétoldalról "beirdaltam", vigyázva arra, hogy a végük ne sérüljön. Szorosan egymás mellé, állítva elhelyeztem őket. Erre került még egy réteg kaporlevél, majd újabb egy emeletnyi uborka, illetve az üveg nyakát is kibéleltem néhány uborkával, ügyelve arra, hogy a kenyérnek maradjon hely. Egy szelet kenyeret félbehajlítottam, alaposan betekertem gézbe, amelynek végén bevágást eszközöltem, és ennél fogva megkötöttem. Így a kenyér nem esett szét, egyben ki lehetett halászni, nem kellett a levet emiatt szűrni. Másfél literes palackban összekevertem meleg vizet és literenként kb. 3 dekányi sót, ezzel teljesen felöntöttem az üveget (épp elég volt), alufóliával lefedtem, cérnával lekötöttem, és kihelyeztem az erkélyre. Ilyen időben nem előnyös, hogy reggeltől estig tűzzön rá a nap, mivel könnyen megfő, illetve szalonnássá válik az állaga. Szerencsére csak délután 4-től éri a napfény az erkélyünket, ennyi pedig tökéletesen elég volt neki. Vasárnap délután raktam ki, csütörtökön délben kiszedtem a kenyeret és pénteken behoztam, szombaton leszűrtem a levét, nagy műanyag ételes tálba átszedtem és a levét visszaöntve a hűtőbe helyeztem. Talán egy kicsivel több sót is elviseltem volna, de a levet megkóstolva nem mertem bátrabban adagolni. Majd legközelebb.  Már úgyis alig van belőle, a hétvégén újabb adagot kell készítsek.

A kis kitérő után sodródjunk vissza a főmederbe! Nagy a hőség ugyan, de a kedvesem nagy barátja a sült csirkének. Hogy ne mindig ugyanaz legyen, megvariáltam a dolgot, és megtöltöttem. Két kisebb csirkém volt, sőt az egyik igencsak törpe volt, de mivel a libák kissé elagyabugyálták, megrövidítettem a szendevéseit. Ő látható a tányéron, a fele pont elég volt a jóllakatásomhoz. A töltelékhez vásároltam 2 db kiflit, melyeket előző este a libasütés után a hülő sütőben kiszárítottam. Másnap alaposan felaprítottam, és forró libazsíron megpirítottam. Amint kihűlt, kb fél deci tejjel felönttem, hozzáadtam 15 deka jól felaprított kacsamájat, 1 kk oregánót, 1 kk kakukkfüvet, 1 tojást, sót, és beletörtem 3 gerezd fokhagymát. Kevés libazsíron megpirítottam egy kisebb fej lilahagymát, azt is hozzáadtam, és összegyúrtam. Viszonylag lazább masszát akartam, ezért csak 2-3 ek zsemlemorzsát kevertem bele.

A csirkéket kívül-belül bedörzsöltem sóval és frissen tört borssal. A hasukba töltöttem a tölteléket, és amennyire lehetett bevarrtam. A hájukat (a tyúkét is) a tepsi aljába helyeztem, rá a csirkéket, fél deci bort aláöntve légmentesen lefóliáztam. 210 fokra előmelegített sütőben bő egy órát órát sütöttem, majd 20 percig saját zsírjával sűrűn locsolgatva pirítottam. Sütés után tanácsos negyedórát pihentetni, könnyebb felvágni, és a töltelék is jobban megszilárdul.

A zöldbabos újkrumplihoz phzs főztje adta az ötletet. Eddig csak zöldborsóval készítettem, pedig ez legalább annyira zseniális, és finom, kora nyári étel. Nem is tudom, hogy nem jutott ez eddig eszembe!

1 kg zöldbabot (jelen esetben vajbabot) megtisztítottam, feldaraboltam. Libazsíron megfuttattam egy fej lilahagymát és egy fej nagyjából felaprított újfokhagymát. Az újfokhagyma az egyik gyengém, szinte egész tavasszal várom, hogy megjelenjen. Csak pár hétig kapni olyan  zsenge állapotában, amikor mindenestül felhasználható, puhára főzhető. Ezért is csodálkoztam, hogy még sikerült ilyenhez hozzájutni. Szóval amint kissé üvegesedni kezdett, hozzáadtam a vajbabot, és néha megkevergetve pároltam, pirítottam, majd hozzáadtam kb. másfél-két kg felkockázott újkrumplit. Óvatosan összekevertem, sóztam, másfél deci vízzel felöntöttem és pároltam. Tíz perc múlva hozzáadtam 5 nagyobb felaprított paradicsomot, és mikor már készen volt, egy csokor felaprított petrezselyemzöldet. Kevergetni nem nagyon szabad, mert könnyen törik, kizárólag az újabb alapanyagok hozzáadásakor, egyébként inkább csak rázogatni kell az edényt.