Amint Cserkénél olvastam a ricottás rózsatortáját, nem volt többé nyugvásom, ezt nekem is meg kellett sütnöm. Beindultam, mint pap szamara a katonazenétől. Hogy mindez ne lampionos kerti mulatság keretében történjen, biztosította, hogy egyáltalán nem voltam formában, és az előző posztban leírt kálváriák után és közben kellett helytállnom a fedélzeten, kezdve azzal az alapvető problémával, hogy a kalácshoz hazafuvarozott tej bizony aludtej volt. Ennyi probléma azért még nem jelenthet akadályt, a hűtőbe bekukkantva volt tejszín raktáron. Az pedig igen jó dolog, az egyik legjobb kalácsreceptben is azzal helyettesítik a tejet. Sajnos a rózsavíz-készletem a végét járta, a szükséges bő két evőkanálnyi helyett uszkve csak a fele lötyögött már csak az üveg alján. Sajnos nem tudtam, hogy van otthon rózsaolaj (kimondottan főzéshez való), így aztán kénytelen voltam rummal pótolni. Ez ugyan nem teljes értékű csere, de legalább a lelkem is leápoltam vele.
Hozzávalók (korrigált értékek)
- 45 deka (rétes)liszt (ebből lehet 15 deka graham liszt)
- 1 egész tojás + 2 tojássárgája
- 2 deci tejszín
- 2-2.5 deka élesztő
- 25 deka ricotta
- 2 "púpos" evőkanál rózsavíz
- 3-4 ek. gyümölcscukor
- 1 citrom héja reszelve
- 1 ek kubai rum
- csipet só
- 1 bourbon vaníliás cukor
a töltelékhez
- 8-10 deka vaj
- 5-6 ek gyümölcscukor
A tejszínbe elkeverve a vaníliáscukot felmelegítettem, majd elmorzsoltam benne az élesztőt. Kapott tíz perc pihenőt, addig elkevertem a ricottát és a tojássárgáját, plusz az egész tojást. Leszitáltam a lisztem, majd bedagasztottam a tésztát. Kissé még így is lágyabb volt talán a kelleténél, de ezen már csak rontani tudtam volna:). Egy órát kelesztettem, addig megharcoltam a szőlőlevelekkel.
Kelesztés után téglalap formára nyújtottam a tésztát, kb. fél centi vastagra. Sajnos csak a kisebbik deszkát vettem elő, azon pedig nem tudtam kellően vékonyra nyújtani, sőt aztán a töltelék is kissé soknak bizonyult, illetve rosszul osztottam be, ugyanis ahol feltekerem, a végénél már nem kellett volna rá anyag, és akkor a végeredmény:
a) több csigavonal
b) feszesebb tészta
c) nem folyik le a szélén a töltelék a deszkáról: ehhez a téglalaphoz mérten túl sok volt, és ahogy tekertem fel, maga előtt gurította a vajat. Arra is gondoltam, hogy ha nem olvasztom ki a vajat, csak jól kenhető, az lett volna az igazi.
Egyszóval nyújtás után elkentem rajta egyenletesen az olvasztott vajat, és egyenletesen megszórtam cukorral és feltekertem. Hat egyenlő részre vágtam, kb. 8-9 centi hosszúak lehettek a rudak. Az alját ujjal összcsippentettem, hogy a töltelék végig benne maradjon, és egyenlő térközönként vajjal megkent és liszttel meghintett tepsibe helyeztem (vastag falú kerámia, esetleg cserép lehet). Az a jó, ha legalább a tészta 2/3-ig, esetleg teljesen felér a tepsi széle, így jobb a tartás. Fél órát kelesztettem még, és 190 fokon kb. 3/4 órát sütöttem.
Sajnos kissé lazák voltak a tekercsek, és így a közepük, mint kis kémény feljött, és persze jóval több rózsavizet is elbírt volna, de így is nagyon finom volt.
Utolsó kommentek