Fűszer és Lélek töltikés receptjét olvasva eszembe jutott, hogy én ezt évek óta meg akarom  már csinálni. Nem igazán volt azonban bizodalmam a konzerv-levélhez, ezért mindig halogattam a dolgot, most azonban a zsenge szőlőlevél szezonja van, tehát itt a kiváló alkalom. Meg is beszéltük, hogy tulajdonképpen bármelyik szőlő levele alkalmas a töltésre.

Ezen a napon azonban nem kegyeltek eléggé az istenek. A nap eleve rosszul indult. Reméltem, hogy az előző nap megkezdődött torkokfájás hamar elmúlik, ám reggelre teljes mértékben kiütött a nyavalya. Ennek ellenére végigalibiztem a munkanapot, aztán terv szerint elvágtuk a gyöngyösök szárnyát, mielőtt még elrepül az egész brigád. Aztán megfelelő védőital felvétele után kiballagtam anyósomhoz, ahol az idén még nem volt permetezve a szőlő, és leszedtem kb. 20-30 zsenge,  hibátlan levelet. Ekkorra már alig álltam a lábamon (nem a védőital miatt), de "szorgos népünk győzni fog" alapon beindítottam a konyhai munkát. Intő jel volt, hogy megaludt a tej, amit a kalácshoz vásároltam, de kedvem nem csüggedt, különben volt otthon tejszín. Bedagasztottam a kalácsot, és amíg kelt, nekiálltam a szőlőlevelek töltéséhez.

Hozzávalók:
- 25-30 deka darált marhahús
- kb. másfél deci apró szemű bulgur (köftéhez való), ha nincs, hagyományos bulgur, esetleg rizs vagy gersli is jó
- 20-30 szőlőlevél
- kis csokor kapor, és bazsalikom
- 1 kisebb vöröshagyma és újfokhagyma
- kb. 3 deci csirkealaplé
- tálaláshoz joghurt, ekkora mennyiséghez 3-4 dl is elfogy

A leveleket forró vízben abáltam néhány percet, majd leszűrtem. Nekiindultam a töltelék készítésnek. Egy kisebb fej hagymát és egy újfokhagymát összeaprítottam, és libazsíron megdinszteltem. Ugyanezzel a rutinnal utánaküldtem a darált marhahúst is, és megpirítottam. MARHA! Ezt nem kellett volna! Ezek után hogy áll össze a töltelék???? Nagyjából sehogy. Próbálkozni azért lehet. Összekevertem a köftének való bulgurral (nem kell előfőzni), az apróra vágott kaporral és bazsalikommal, sóval, és meleg víz, illetve tojás hozzáadásával próbáltam tapadást csiholni belőle, ám nagyjából annyira volt formázható, mint egy marék száraz sóder. Ezen a ponton kissé reménytelennek véltem a helyzetet. Szerencsére időközben hazaérkezett a kedvesem is, aki beszállt a sziszifuszi munkába. Végül vért izzadva betöltöttük az összes szőlőlevelet: a lábos alját kibéleltem szőlőlevelekkel, és erre egy rétegnyi töltikét került, viszonylag szorosan egymás mellett. A töltés művelete máskülönben igencsak hasonlatos a töltött káposztánál megszokotthoz. A töltelék mennyiséggel bőven túllőttem a célon, főleg, hogy még formázni sem lehetett. A maradékot így lefagyasztottam, majd ki kell találnom a hasznosítását. A hozzávalók megadásánál már a korrigált értékek szerepelnek.

A töltött szőlőleveleket felöntöttem a csirke alaplével, megforraltam, majd lefedve, épp csak bugyborékoltatva 25 percet főztem, majd negyed órát állni hagytam. Szerencsére a levelek elég jól egyben maradtak, és a végeredmény minden várakozásom felülmúlta. Talán lehetett volna még 5 percet tovább párolni, mert a kedvesem szerint a szőlőlevelek nem puhultak eléggé, de nekem így jobban is tetszett. Tálaláskor jó sok joghurtot halmoztunk rá. A fotó sem az igazi, ennél jobban nézett ki valójában.