Eljött a kelt tészta ideje. Eddigi pályafutásom során őszinte csodálattal néztem azokra, akik kelt tésztát tudnak alkotni. Piros megnyugtatott, hogy az olyan mezei halandó tészta-analfabéták is képesek rá, mint jómagam. Nos a végeredmény őt igazolta, valóban nem olyan nagy ördöngösség ez. Egy kis hibája azért lett, amit 3 dolog, vagy ezek együttese okozhatott: ~ 6-8% teljes kiőrlésű lisztet használtunk, esetleg egy árnyalattal lágyabb volt a kelleténél a tészta, avagy túl sok bor fogyott. A legvalószínűbb, hogy az utolsó ok miatt a második:). Lényeg, hogy a fánkok egy kicsit több olajat vettek fel a kelleténél, annak ellenére, hogy a sütéshez megvolt a kellő hőmérséklet. Nagy tragédia azért nem történt, a fánk ehető volt.
A dolog tehát úgy indult, hogy pénteken este 6 órára leballagtam Piroshoz, akinek útmutatásai alapján bedagasztottam a tésztát. Azaz előtte elkeztünk bort nyakalni :). A következő alapanyagok kerültek a tésztába:
- 4.5 deci tej
- 3 deka élesztő (2 vaníliás cukor társaságában ment a kézmeleg tejbe pár percre)
- 70-75 deka liszt
- 4 tojássárgája
- 12 deka olvasztott vaj
- 1 citrom héja
- 5 deka mazsola rumba áztatva
- 1 evőkanál rum
- 1 csipet só
Szóval, a lisztbe középen kis krátert képeztem ki, ebbe beleszaladt a 4 tojássárgája, a rum, a reszelt citromhéj, és a só. Amíg gőzöltem a vajat, a langyos vaníliás cukros tejben nagyjából eldolgozott élesztőt is beledöntöttem. Amikor megolvadt a vaj, eldolgoztam a tésztát, majd jött a dagasztás, néha 1-2 kanalanként meglocsolva a vajjal. 15-20 perc alatt szépen összeállt a tészta, a végén belegyúrtam a kinyomkodott mazsolát is, a megmaradt rumot pedig magamba. Egy órára kelni hagytuk a tésztát, addig újabb pohár borokkal kötöttünk közelebbi ismerettséget. Ezután kb. egy centi vastagra óvatosan kinyújtottam a tésztát, pogácsaszaggatóval két különböző méretosztályú fánkot szaggattam (előtte a mazsolákat próbáltam a tészta belsejébe nyomkodni), a fánkok közepét pedig egy ujjal benyomtam. Fél órát hagytam kelni, addig a szélekből téglalap alakú tésztát nyújtottam (mint a profik, tényleg), alaposan megkentük egy tojással, és az egyik felét 9 egyenlő téglalapra osztottam, ezek közepébe két teáskanállal megformázott szilvalekvárt tettem, ráhajtottam a másik felét, és pizzaszeletelővel szétvagdostam. Légtelenítés után a széleit gondosan elnyomkodtam, nehogy kiszökjön a jófajta szilvalekvár. A fánkok tésztájának árnyalatnyi lágyságát az jelezte, hogy mivel itt többet liszteztük a deszkát a nyújtás végett, ezek a lekváros fánkbukták (vagy minek nevezzem?) már teljesen jók voltak.
Ezután közepesen forró olajban kisütöttem fánkokat, először fejjel lefelé fedő alatt, majd kb. 2-3 perc múlva átfordítva, fedő nélkül, majd legvégül a buktákat is. Baracklekvárral tálaltuk (a buktát persze nem) és befaltuk:)
Ez a fánkbukta, itt a képpel együtt a fotós is már kissé homályos:)
Utolsó kommentek