Nagy tisztelője és rajongója vagyok az olasz konyhának. Sokszor csak egyszerűen összerakják a kiváló minőségű alapanyagokat, és így is fenséges étellel állnak elő. Ilyen étel címszereplőnk is, melynek elkészítésének Chili&Vanilia írása ihlette.
Egyszerű a dolgunk. Feltesszük a tésztafőző vizet, amíg megforr, megpucolunk egy fej fokhagymát és 2-3 gerezd kivételével mikroszkopikus méretűre aprítjuk. Kimagozunk 2-3 kis csilipaprikát (a bátrabb júzerek néhány magot feltétlen hagynak) és ezt is megőröljük a késsel:). Emlékeim szerint az egyik orosz blogon olvastam találó megfogalmazásban, hogy az arrabbiata akkor jó, ha fogyasztás után 10 percig érezzük a csípősséget:)
Kifőzünk egy doboz pennét (500g, al dente). A tésztával egyidőben megizzítunk 1-2 evőkanál olívaolajat, megpirítjuk a fokhagymát. Hozzáadjuk a csilit, és pár másodpercet azt is pirítjuk. Kora tavasszal (lassan már máskor sem) nincs elfogadható ízű paradicsom, így be kell érnünk a konzervvel (darabolt, hámozott), igaz elég jókat kapni (Mutti). Hozzáadunk 2 dobozzal (2x400g), enyhén sózzuk, az élvezetek fokozása végett én még beletörtem a a maradék fokhagymát, és amíg kifő a tészta, sűrítjük. Az ablakban már nőtt a bazsalikom, nem bírtam ellenállni, vágtam is bele a legvégén egy kis csokorral. Több helyen olvastam, és én is úgy gondolom, hogy a petrezselyemzöld is helyénvaló ebben a fogásban, legközelebb azt fogom megpróbálni. Amint kifőtt a tészta, leszűrjük, és beleforgatjuk a szószba. Tálalhatjuk egy kis reszelt parmezánnal, nem fogja elrontani! Három rendes adag a végeredmény.
Utolsó kommentek