Vége a szép életnek és a nagy abrakolásoknak, eljött a böjt ideje, küzdelem a november óta gyarapodó kilókkal. Még épp időben, így a Húsvétnak már "újult erővel" nézhetek elébe. A diéta azonban nem jelent egyet az aszkézissal és a Norbi-féle szeméttel, ettől még ehetünk ízletes és tartalmas ételeket. Elegendő az elkészítésnél az odafigyelés, a számolás, és persze a fantáziánk is sokszor kisegíthet a „bajban".
Kezdetnek nézzünk egy egyszerű zöldséglevest, amit nem csak diétázás idején készítek előszeretettel, hanem tulajdonképpen bármikor. Nem vetekszik ugyan az előző bejegyzésben leírt levessel, de mindenképp méltó helyet kell neki szorítani repertoárunkban. A legízletesebben nyár elején készíthető, amikor az összes hozzávalót frissen szerezhetjük be, azonban ez még nem zárja ki, hogy télvíz idején álljunk neki.
A hozzávalók beszerzésekor általános leveszöldségeket kell keresnünk, nagyjából az alábbi arányoknak megfelelően: 5-6 db szép szál sárgarépa, 1-2 jól megtermett petrezselyemgyökér, 3-4 közepes zeller, 1 nagyobb karalábé, fél fej kelkáposzta (nem túl nagy, nem káposztaleves lesz!), egy tucat kelbimbó, 1 fej karfiol, 2-3 kisebb fej vöröshagyma, 6-8 gerezd fokhagyma, 1-2 marék zöldborsó (jó a mélyhűtött is, de ez az alkotóelem nálam most kimaradt). Ez alkalommal beszereztem egy doboz darabolt paradicsomot is. A répát, gyökeret, zellert, karalábét nagyjából fél ujjnyi nagyságú hasábokra aprítom, és ebbe a zöldségkeverékbe még beleteszem /apróra vágom/ az egyik fej vöröshagymát, valamint még bele kerülnek a megtisztított kelbimbók. Aki ragaszkodik a krumplihoz, tehet bele 1-2 kisebb példányt, a többihez hasonló méretre vágva, de az egyrészt ront a diétás jellegen, másrészt nézetem szerint, állaga révén nem igazán harmonizál a többi ingredienciával. Egy kis gombával fűszerezhetjük is, de ez utóbbi csökkenti az eltarthatóságot, így maradhatunk a hagyományos zeller- és petrezselyemlevélnél is.
A fokhagymagerezdeket a lehető legapróbbra darabolom, és 1-2 evőkanál olívaolajon megfuttatom. Amikor elkezd pirulni, beleöntöm a zöldségkeveréket és időnként megkavarva, fedő alatt párolom-pirítom. Az nem baj, ha kicsit odakapja, egy kis karamellizálódás kifejezetten jót tész neki. Ha a kevés olaj miatt mégis nagyon leragadna, egy kis só segít neki, ettől egy kis levet fog ereszteni. Kb. tíz perc múlva felöntöm vízzel úgy, hogy bőségesen ellepje és sózom. Amíg megforr, van időnk előkészíteni a karfiolt és a kelkáposztát. A karfiollal annyi teendőnk van, hogy alaposan megmossuk, és szétszedjük rózsáira, ahogy adja magát, míg az egész kelkáposztát szeretem 6-10 cikké vágni, mérettől függően. Forrás után kb. 10 perccel belerakhatjuk a levesbe karfiolt és a kelkáposztát, illetve a félujjnyi vastag cikkekre vágott maradék vöröshagymát. Ha túl kevés a lé, még lehet pótolni, úgy a jó, ha az egy bő ujjnyira ellepi ilyenkor a zöldségeket. Újbóli forrás után 10 perc csendes bugyborékoltatás múlva jöhet a zöldborsó, ennek 6-7 perc elég. A végén apróra összevágtam a petrezselyemzöldet, valamit annyira csábító volt az ablakban a görögbazsalikom, hogy abból is metéltem. Ezt egy menetben belezúdítottam a paradicsomkonzervvel, ellenőriztem a sózást, megforraltam és már tálaltam is.
Utolsó kommentek