Szerencsére a hagyományos magyar konyha is igen sok egyszerű, ám fenséges étellel szolgál a korgó gyomrúak asztalára. Az ötlet még a csütörtöki Piroska nap estéjén született: miután már majdnem belefulladtunk a jófajta somlói galuskába, feszülő bendőnkkel jó szokásunkhoz híven a jövőt tervezgettük. Ezt beárnyékolja a jövő héten kezdődő diéta, ám az éleseszű Piros azt mondta, hogy most akkor mondjam, mi az utolsó kívánságom. Rövid gondolkozás után rávágtam: aranygaluska vaníliasodóval. Ám nem addig van az. Az édességnek meg kell ágyazni, így hamar meglett a párosítás a címben szereplő karbonábli képében, amihez jófajta hagymás törtkrumpli dukál. Öt jóevő ember számára az alábbi hozzávalókat vadásztam: majd két kiló rövidkaraj (a hentes volt szíves rajtahagyni a szűzpecsenyét), kb 15 deka liszt, 1 fej fokhagyma, 1 fej lilahagyma, 1 fej vöröshagyma, libazsír, egy doboz tejföl, és ránézésre 2-3 kg krumpli. Ez utóbbit még soha nem mértem meg, saccra, kis ráhagyással :))) Az összes ráfordított idő nemigen volt másfél óránál több.
A rövidkarajról lefejtettem a hús, a csont megmaradt a következő napi leveshez (külön fejezetet érdemel). Jó ujjnyi vastag szeleteket gyártottam, kissé megcsapkodtam őket, besóztam, és amíg pihent, megpuceváltam, összedaraboltam és sós vízben, "épp, hogy ellepje" feltettem főni a krumplit. Meghempergettem a hússzeleteket lisztben, lerázogattam, és a legnagyobb serpenyőmben kb. 6-7 deci olajat hevítettem. A lényeg, hogy közepesen forró legyen az olaj, ellepje a húst. A serpenyő szélén összegyűlnek a leváló és piruló lisztdarabkák, ezeket időnként egy kanállal kiszedtem, mivel három menetben sült a karmonádli, és nem akartam mindannyiszor az égett darabok miatt olajat cserélni. Az újabb szeletek berakása előtt érdemes átszűrni is az olajat. Amikor a szeletek alja már szépen pirul, akkor óvatosan meg kell forgatni a őket. Időközben megfőtt a krumpli, amiről a főzőlé javarészét leöntöttem, és összetörtem, a tejfölt pedig alaposan elkevertem benne. Miközben a hús sül, elég csak fél szemmel ránézni, és közben lehet pl. a fokhagymát nagyon apróra darabolni, a hagymákat pedig kb. úgy, mint amikor pörköltet készítünk. Karácsonyról még volt ergy kis sült libazsírom, kb 2-3 (nagyobb) diónyi darabot felolvasztottam, és ebben "puhára" pároltam a hagymát, amit a végén egy picit megsóztam, mert jobb az íze, ha nem édes. Kevéssel a sózás és a késznek nyilvánítás előtt egy kövér gerezd fokhagymát is beletörtem fokhagymatörővel. Mindezt alaposan elkevertem a tört krumpliban. Ekkorra az utolsó adag hús is kisült, a vendégek már az asztalnál ültek, és Piros is meghozta az aranygaluskát. Még gyorsan behoztam az erkélyről az após-féle kiváló sósuborkát, és nekiestünk a lakomának.
Utolsó kommentek