Sajnos a nyár derekán bezárt a Csillagánizs, ezzel búcsút inthetett a kecskeméti közönség az utolsó olyan boltnak, ahol jó minőségű fűszereket, olajakat és egyéb konyhai alapanyagokat lehetett beszerezni. Nem maradt más választásom, mint hogy amikor székesfővárosunkban járok, akkor egyúttal ezeket a beszerzéseket is megejtsem. Múlt pénteken a hivatalos programok után még volt időm átszaladni Budára a Culinarisban garázdálkodni. Alapvetően sikerült mértéket tartanom, és csak a legszükségesebb (és előre tervezett) dolgokat vettem meg, de az egyik polcon kukoricalisztet (De Cecco) pillantottam meg. Alapvetően polentához ajánlják, azonban ránézésre is szimpatikus volt az állaga, amely kibontás után igazolódott. Nagyjából rétesliszt finomságú az őrlemény. Természetesen már az első pillanatban eldöntöttem, hogy kenyér lesz belőle. Mindazonáltal nem árt óvatosnak lenni, különösen első alkalommal, ezért csak a teljes lisztmennyiség felét alkotta a kukoricaliszt, a másik fele a kenyérsütéshez már jól bevált eccofoodos fehér tönkölyliszt volt, illetve most a szokásosnál valamivel több búzasikért adtam hozzá. A megérzéseim jók voltak, a kenyér jól sikerült, sőt, inkább azt mondanám, hogy az előzetes elvárásaim túl is teljesítette. Az már biztos, hogy nem utoljára készült ilyen kenyér.

Hozzávalók
- 400 g kovász
- 450 ml víz
- 25-30g só
- kb. 450 g tönkölybúza fehérliszt (tbl70)
- 450 g kukoricaliszt
- kb. 1 púpos ek búzasikér
- kb. 1/3-1/2 cs. Francine élesztő

A kovászt reggel felélesztem. Annyi lisztet és vizet adok hozzá, amennyit kiveszek majd belőle, hozzáadok egy kevés élesztőt, elkeverem, majd 5-7 órát hagyom meleg helyen dolgozni. Dagasztótálba kimérem a kovászt, kimérem és hozzáadom a többi összetevőt, majd Őlordsága, a robotgép 15-20 perc alatt jól kidagasztja. Érdemes közben többször ránézni, úgy tapasztaltam, hogy a kukoricaliszt valamivel kevesebb vizet vesz fel, mint a búzalisztek, ezért ha túl lágy lenne a tészta, egy kis lisztet adok még hozzá. Meleg helyen másfél-két óra alatt a duplájára kelesztem. Ekkor átgyúrom a tésztát, majd kiolajozott formába teszem, újabb másfél-két órára, hogy ismét a kétszeresére keljen. Ha nem úgy kel, ahogy tervezem, akkor az edény meleg vízbe állításával lehet neki segíteni. A nagy kacsasütő alját kilisztezem, beleszakítom a tésztát, a tetejét bevagdosom. Az edény fedelét vízzel lepermetezem, ráhelyzem, és a kenyeret egy óra alatt forró sütőben kisütöm. 20 perc elteltével kb. 20 fokot csökkentek a sütési hőmérsékleten. Egy óra múlva kiveszem, ha a kenyér mély, kongó hangot ad és szép színe van, akkor kész. Ha nem felejtem el, megkenem hideg vízzel. A sütő fedelét hátára állítom, a kenyeret keresztben rátéve kihűtöm.