Most érkeztünk el a szamóca-szezon tetőpontjára. Az előző hétvégén, és mint ahogy várható, a elkövetkezőn is roskadásig teli lesznek a pultok a piacon szamócával. A szabadföldi termés derékhadát ebben a két hétben értékesítik, így aki még nem gondosokodott a tartósítás valamely módozatáról, most még jutányos áron megteheti. Ennél már csak a saját szamócaültetvény lenne jobb :). Tartósítás gyanánt az elmúlt hétvégén szörpöt és lekvárt készítettem, az azonnali fogyasztás javát pedig maga a nyers gyümölcs és a fagylalt képviselte. Épp ez utóbbi miatt azonban a hétvégén fagyasztani is fogok belőle, pont akkora kis egységcsomagokat, amelyek egy adagnyi fagylaltba szükségesek.

A piacon különben érdekes dolgokat tapasztaltam. Általában szeretem vásárlás előtt megkóstolni a szamócát. Mégpedig nem is a legigéretesebb darabokat, mert az valószínűleg finom lesz, hanem az átlagos szemet a tömegből. Ha az jó, szabad a vásár. Máskülönben jól ismerem a terepet, van jónéhány árus, akinek meg sem nézem a portékáját, mert tudom, mire számíthatók. Szóval, jártam a potenciális jelölteket, udvariasan feltéve a kötelező megkóstolhatom-e kérdést. -Nem! Így jött egy helyen a mogorva válasz, majd hozzátette, hogy "Itt csak ne kóstolgassanak potyára az emberek!". Rendben, ha így állunk, továbbállunk. Azt azért nem hagyhattam ki, hogy miután beszereztem egy ládányit, a vállamon cipelve a standja előtt billegtem el, és foghegyről megjegyeztem, hogy van ahol lehet ám kóstolni. Többet nem is szóltam, mert nem akartam, hogy szétdurranjon a feje.

A lényeg, kétféle szamócát is választottam, különböző ízvilágút, és ennek a keverékét használtuk fel. Összesen 13 kg-nyit vásároltam, ebből kb. 6 kg-ot főztem meg lekvárnak, 2 kg-ból szörp készült, 1 kg-ból egy adag szamócafagyi /illetve egy erdőmester-jellegű/, a többit befaltuk.

Szamócaszörp /kb. 2-2.5 liter, fotó később/
hozzávalók
- 2 kg szamóca
- kb. 700-850 g nádcukor

A klasszikus szamócaszörp esetében a gyümölcsöt megszórják cukorral, és hagyják egy-két napig csöpögni, amit felfognak és palackban elrakják. Én azonban szeretem a rostos szörpöt is (sőt!), így a gyümölcsöt szinte mindenestül felhasználtam. A megmosott, megtisztított szamócákat Lord Kenwood apró lyukú rácsán lepasszíroztam, majd egy szitán átnyomogattam kanállal, így a magok jó része fennmaradt. A szitában megmaradt részeket pedig apró lyukú hálóba raktam, és alaposan kinyomogattam, minimalizálva a veszteséget. A szamócalé harmadát turmixgépbe raktam, és eldolgoztam benne a cukrot, majd visszaöntöttem a többihez. Elsőre még nem adta a klasszikus szörp-sűrűséget és édességet, azért még egyszer megismételtem a műveletet, hiszen kizárólag a cukor fogja tartósítani. A szörpöt tisztára mosott üvegekbe töltöttem, gondosan lezártam, és elraktam a spájzba. Remélem valóban el fog állni így is, bár egy üveggel bár biztosan nem, mert azt már megittuk.

Szamócalekvár
hozzávalók
- kb. 6-7  kg szamóca
- 900-1200g gyümölcscukor
- 3 cs. dr. Oetker dzsemfix

Határozottan nem szeretem a lekvárokat semmiféle adalékanyaggal sem kezelni, de a szamóca kissé más eset, ugyanis nagyon magas a víztartalma, túl sokáig kellene főzni az ideális állag eléréséhez. A dr5keres dzsemfix /nem az extra, hanem az 1:1/ ebből a szempontból nem tartozik a legszörnyűségesebb termékek közé, hiszen dextrózt /szőlőcukor/, aszkorbinsavat /C-vitamin/ és pektint tartalmaz csak, ezek a természetben is előforduló anyagok. Gyümölcscukrot pedig azért használok a lekvárban, mert egyrészt kevesebb kell belőle, másrészt diabéteszes fogyasztó esetében is használható. Egy lekvár esetében pedig hosszú távra kell tervezünk, előre nem várt helyzetekre is fel kell készülni. Szóval, a szamócat megtisztítottuk, es a 3/4 részét nagy lángra feltettem főni. A maradék negyed részt pedig negyedeltük, ez csak a főzés legvégén került bele, így sok értékelhető gyümölcsdarab lesz majd benne. A szamóca érdekes gyümölcs, a magas víz- és relatív alacsony rosttartalma és ki tudja milyen ok miatt, hajlamos erősen felhabzani lekvárfőzéskor. Olyannyira, hogy érdemes ezt az edény kiválasztásakor figyelembe venni, van egy pont, amikor majdnem az eredeti mennyiség duplájára is felmegy. Egy órát forraltam folyamatos kevergetés mellett, így elég jól besűrűsödött. Lásd: tudományos(kodó) okfejtés a meggylekvárnál. Ekkor hozzáadtam a gyümölcscukrot,  és a maradék szamócát, amikor megforrt, a dzsemfixet. 6-7 perc további forralás után elzártam a tüzet, üvegekbe töltöttem, lezártam, fejjel lefelé állítva szárazdunsztba tettem, pokróccal bebugyolálva. Jó kétharmad üveggel kimaradt, azt az esti briósnak indult, ám érdekes végeredményt öltött sütemény mellé elnyalakodtuk.

Szamócafagylalt
hozzávalók
- 750 g szamóca
- 150 g joghurt, esetleg zsíros tej
- 2-3 ek nádcukor /ízlés szerint/

A megtisztított szamócát leturmixolom a joghurttal és a cukorral /1 liternél ne legyen több, ennyi a max. kapacitás/, a magok nem igazán zavarnak. Ha valakit mégis, egy szűrőn törje át. Egy edényben berakom a fagyasztóba, kivárom, míg 0-1 fok közelébe hűl, majd a fagyigépbe töltöm és kb. fél óra alatt elkészül.