Szombat=hal. Többnyire. Ha csak valamilyen erősebb prioritás nem módosítja az eljárásrendet. Ilyen nem lévén, a szombat reggeli piacolást a halasnál kezdtem. Ahol azonnal óriási kísértésbe estem. Volt ott ugyanis egy óriási fogas, közel 5 kilós példány lehetett, közel álltam hozzá, hogy megvegyem. Mindenféle látszatkérdésekkel bombáztam a halárust, hogy addig is időt nyerjek, feltartva a szokatlanul hosszú sort. Végül mohó énem felett hajszálnyival ugyan, de győzelmet aratott a józan ész (minő rtikaság! talán öregszem?). Maradtam tehát a legnagyobb csukánál, az "csak" 1.80-at nyomott. Asszony pajtás már egy ideje a póréhagymát emlegette, természetesen abból a szempontból, hogy szívesen enne. Összekötöttem tehát a kellemest a hasznossal, ha már sztoikus nyugalommal tűrnie kell a halnapokat, akkor legalább póréhagyma-mártással tűrjön, hátha még a végén meg is kedveli a halat (vannak erre mutató apró jelek azért, mielőtt valaki sandán mosolyogna legyintene erre).
Hozzávalók
- 1 csuka
- 1 kisebb gyömbérdarab
- 1+1 ek olívaolaj
- 3 gerezd fokhagyma
- só
köret
- 20 deka (basmati) rizs
- kb. 4 deci marha alaplé (tyúk vagy csirke is jó)
- pár szál petrezselyemzöld
- 1 ek. olívaolaj
mártás
- hal alaplé
- 1 póréhagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 2 deci tejszín
- 2-3 kk kukoricakeményítő
- 2 deka vaj
Ismét meg kell emlékeznem a hétvégi pechvogelségemről, amely szombaton hágott a tetőfokára. A libaügyek után füstölésre készítettem elő két marhanyelvet. Ezek kis híján kutyaeledelként végezték, ugyanis a nem kellő ideig tartó abálás következtében nem lehetett lehúzni a külső részét, az továbbra is tapadt, mint annak a rendje. Még egyszer abálni már értelme nem lett volna, így lesóztam, ahogy volt. Majd meglátjuk mi lesz belőle. Ezek után, még félig sokkos állapotban álltam neki a hal filézésének, és bőrözésének, a kóbor macskák legnagyobb örömére. Az a bevált eljárásom ugyanis, hogy a hal-maradékokat a kuka mellé nekik szoktam a sötétség leple alatt lehordani, amit ők kisvártatva nagy örömmel elfogyasztanak. Most aztán volt bőséggel, szép nagy húsok maradtak a csonton filézéskor. Ilyen előzményekkel már nem is mertem nekiállni a Szindbádéknál leírt továbbbi szálka-eltávolításnak, valami vacsorára nekünk is kellett. A fejből, halcsontokból, úszókból, bőrökből, stb. csipet sóval másfél óra csendes bugyborékoltatással alaplevet készítettem, miközben lányos zavarom Huba bácsi Szürkebarátjával oldottam. Kissé felbátorodva pácot készítettem a csukának: egy evőkanálnyi olívaolajba belereszeltem egy kisebb darab hámozott gyömbért, és beletörtem 3 gerezd fokhagymát, és ezzel egyenletesen bekentem a filéket mindkét oldalukon. Egy órát állni hagytam. Eközben elkészítettem a köretet. Arra gondoltam, hogy most az lenne a jó, ha egy kicsit karaktesebb lenne a rizs, de ne túl látványosan, így az olajban történő megfuttatás után marha alaplében pároltam meg, és a végén egy kevés aprított petrezselyemzölddel fűszereztem. Tálalásig konyharuhába csavartam - edényestül természetesen.
A mártáshoz leszűrtem a hal alaplevet, és közepesen erős tűzön forralva, besűrítettem. A póréhagyma végett -helyesen- a szokásosnál nagyobb mennyiségű mártást éreztem szükségesnek. Nem biztos, hogy a besűrített hal alaplé megfelelően besűríti majd az egész mártást, ezért a tejszínben simára kevertem 2-3 kávéskanálnyi kukoricakeményítőt. A besűrített hal-alaplében egy csipet sóval 2 percig pároltam a vékonyra felkarikázott póréhagymát a beletört fokhagyma társaságában, majd felöntöttem a tejszínnel, közepes lángon óvatosan kevergetve megforraltam (ennyi idő alatt be is sűrűsödik), hozzáadtam a hideg vajat, simára kevertem, és tálalásig lefedve meleg helyen tartottam. Pont a megfelelő állgot sikerült eltalálnom, se nem híg, se nem sűrű. Ennyi sikerélmény igazán kijárt.
Már csak a halsütés volt hátra: a halfiléket mindkét oldalukon enyhén sóztam, és a serpenyőben közepesen erős tűzön minimális olívaolaj-filmen megsütöttem, először kb. 3 percig, majd átfordítva alig két percig. Csak 3 haldarab fért a serpenyőbe, de ezalkalommal volt a csukának ikrája, így azt újabb menetben megsütöttem a maradék filével. A halat előmelegített tányérra szedtem és tálaltam.
Utolsó kommentek