Régen volt már pasta, nem csak a blogon, hanem mostanában egyébként is ritkábban készítek. Eredetileg most nem akartam semmilyen újítást, ugyanis egy carbonara volt a tervben, azonban a hűtőben túl sok jó alapanyag maradt az előző hétvégéről - annak a bizonyos túlvásárlási szokásomnak következtében. Így még napközben koncepciót váltottam, szereztem hozzá egy kis juhtúrót, majd ennek és a téli időszak szellemében készültem a vacsorára.

Hozzávalók (2 nagy adag)
- 300-350 g fusilli
- olívaolaj
- 50 g kolozsvári szalonna
- 1 kisebb szál póréhagyma
- 3-4 kisebb szárzeller nyél
- 125 g juhtúró vagy bryndza
- 100 ml tejszín
- só, bors
- 1 csokor petrezselyemzöld
 

Az ügymenet a szokásos, feltesszük a tésztafőző vizet, előkészülünk, majd amíg a tészta kifő, elkészül a mártás. Tehát megtisztítom, és felaprítom a póréhagymát és a szárzellert. A szalonnát apró hasábokra (2x2x5 mm) vágom. Felforr a víz, sózom, visszaforr, beledöntöm a tésztát. Közepesen forró serpenyőben kevés olívaolajon kiolvasztom, majd ropogós aranybarnára pirítom a vékony szalonnadarabkákat. Amikor jónak ítélem, kihalászom, a fennmaradó zsiradékra rádobom a szárzellert, majd 1-2 perc múlva a póréhagymát, és addig pirítom, míg egy kicsit megpuhul, de még roppanós marad minden. Hozzáadom a juhtúrót, hagyom felolvadni, majd felöntöm tejszínnel. Frissen borsot török rá, és ha szükséges, sózom (a szalonna és a juhtúró miatt óvatosan!). Megvárom, hogy egyet rottyanjon, addigra a tészta is kifőtt. Összeforgatom, megszórom vágott petrezselyemzölddel és a szalonnapörccel, a serpenyőből tálalom.