Dübörög a csukaszezon. A halasnál legutóbbi látogatásom alkalmával egy közel kétkilós pédány bukkant fel, a vége természetesen az lett, hogy velem jött. Mindennek ellent tudok állni, csak a kísértésnek nem. Ha már ekkora csukát sikerült beszereznem, szépen kifiléztem, teljesen szálkamentesre. Persze ilyenkor van bőven veszteség, de az sem vész kárba, ment a fagyasztóba, jó lesz halászlé alapnak. Az elkészítést egy kicsit merészebb, télies házasítást próbáltam ki, a végén az elgondolásom helyesnek bizonyult, a csuka az erősebb fűszereket is elbírja, és köretként a lilakáposztát is.

Hozzávalók (4 adag)
- 1 nagyobb csuka (élősúlyban 1.5-2 kg)
- só, bors, csili, 1 ek olívaolaj, 4 ek szójaszósz, 1/2 citrom
- olívaolaj

- 1 kisebb fej lilakáposzta
- 2-3 ek kacsazsír
- 1 ek barnacukor
- 1 tk római kömény, 1 tk cassiafahéj
- 2-3 ek almaecet vagy elfogadható minőségű, de nem túl drága balzsamecet

A csukát megtisztítom, kifilézem, szálkamentesítem nagyjából így. Kevés finomra vágott csilit elkeverek olívaolajban, majd citromlevet és szójaszószt adok hozzá, a csukát bekenem vele, majd sózom, borsozom, és egy órát pihentetem a konyhapulton. A káposzta torzsáját kivágom, vékony csíkokra vágom. Kacsazsíron cukrot karamellizálok, fél marék káposztával visszahűtöm, hogy ne égjen meg a fűszer, amelyet megfuttatok rajta, majd jöhet bele a többi káposzta. Összepirítom, sózom, és kb. 15 perc alatt fedő alatt megpárolom. Amikor megpuhult, meglocsolom almaecettel, összeforralom, és tálalásig félrerakom.

A csuka bőrét szárazra törlöm. Közepesen forró serpenyőben kevés olívaolajon néhány perc alatt ropogósra sütöm a hal bőrös felét, majd átfordítom, fél perc múlva aláöntöm a lecsorgott szójaszószos pácot, és még fél percig sütöm rajta a csukát, miközben finoman rázogatom a serpenyőt. A páclé ennyi idő alatt karamellizálódik, és annyira besűrűsödik, hogy bevonja a halhúst. Bár elbírná a vöröset, jó volt a fehér is, 2008-as Frittmann Ezerjót ittunk hozzá.