Dezsőnek meg kell halnia. Akkor még nem sejtettem ... őööö ... dehogynem. Horasszal már a blogkóstoló idején kezdtünk el tervezgetni, hogy egy közös disznóöléssel ismét nagy csapást mérhetünk a rothadó imperializmusra. A hosszas tervezgetést végül az elmúlt hétvégén már a tettek követték, szombaton reggel felvirradt a mi napunk, és Dezsőt lebirkóztuk. Persze szó szerint is, de egyelőre még ne szaladjunk ennyire előre. Alapvetően ugyanis abból a megfontolásból vágtunk bele, hogy az elérhető legjobb alapanyagok felhasználásával készítsünk hagyományos, illetve a megszokottól eltérő fűszerezésű, ízvilágú disznóságokat, hogy aztán meglássuk, megkóstolhassuk, mit is tudunk ebből kihozni. Be kell valljam, engem az egész történet során mindvégig a véres hurka izgatott a legjobban, hiszen friss vérhez csak ilyen ritka alkalmakkor lehet hozzájutni. A véres hurka elkészítéséhez a néhány éve, a Bűvös szakácson olvasottak alapján indultam el, bár szokás az olvasottak inkább csak inspirációt adtak, és a saját fejem után menve kiviteleztem. Ehhez mérten előkészültem, és igen sok munkát öltem bele, de nem bánom, mert az eredmény megérte! Úgy is, hogy ez még csak a "kísérleti verzió" volt, és még nagyon sok lehetőség van benne. Persze nem csak véres hurka készült, hanem mindenféle vastagkolbászok is, és azt is kíváncsian várom, hogy a füstölés és némi érlelés után milyenek lesznek. :)
Mivel a helyszínt Horasz szülei biztosították, már pénteken ebéd előtt elindultunk, hogy időben érkezzünk, és megtehessük a szükséges előkészületeket. A kiváló húsgombócos leves és rántott csirkés ebéd után várt ránk a fokhagyma pucolása, majd aprítása, vízbe áztatása. Eleve eldöntöttük, hogy a fokhagyma csakis szolidabb mértékben fűszerezheti a kolbászokat, a legjobban akkor járunk, ha a fokhagymát vízbe áztatjuk egy éjszakára, és csak a levét leszűrve használjuk fel. Ennek végeztével egy husánggal durvára megtörtem az enyhén pirított, felrzett zsemléket, amelyek a véres hurka töltelékébe kerültek. Rövid vásárlás és kocsmalátogatás után hazatértünk, még egyszer részletesen átbeszéltük a következő nap fontosabb mozzanatait, és aránylag korán nyugovóra tértünk - az ötórai kelés nem az én műfajom.
A bűntény reggelén gyorsan történtek az események. Átballagtunk a Lajoshoz, henteshez, ahol Dezső bevégezte sorsát. Sajnos csak kb. 3 és fél liter vért sikerült megfogni, de ez is több a semminél. Hogy elkerüljük az alvadást, jó félmaréknyi sót tettünk az edénybe, és amint lehetőség nyílt rá, azonnal el is kevertük. Persze ez sem tökéletes módszer, de használható. Dezsőt felhúztuk a kiskocsira, Horasszal ketten fékezve a kocsit, leereszkedtünk a házhoz. Amíg a hentes és Horasz pörköltek és bontottak, elkészítettem a véres hurka tölteléket. Lajos az egész nap kulcsfigurája volt, öröm volt nézni, amilyen tisztán és pontosan dolgozott. És nem utolsósorban, minden úgy történt, ahogy szerettük volna, mindent aszerint csinált, ahogy mondtuk, ha pedig valamilyen probléma merült fel, mindig volt egy mentő ötlete.
véres hurka A félbe vágott zsemléket, kenyérszeleteket sütőben alacsony hőfokon kiszárítom, enyhén megpirítom, majd durvára töröm. Ha maradnak benne 1-1.5 cm-es darabok az a jó. A lesózott vért turmixgépben egyneműsítem, ráöntöm a szárított zsemlére, elkeverem. A póréhagymát megtisztítom, a fehér részét felaprítom, amelyet zsíron kis lángon fedő alatt megdinsztelek. Amikor kezd puhulni, hozzáadom az apróra kockázott almát, és a 2-3 mm-es kockára vágott gyömbért, még 20-30 percet együtt párolom. A legvégén fokozatosan hozzáadom a kb. centisre kockázott hájat, amelyet csak összeforralok a hagymás-almás keverékkel. Kihűtőm, turmixgépben több menetben egy vörösbor hozzáadásával, csak pár fordulatot tekerve durvára turmixolom, és hozzáadom a vérhez. A fűszereket frissen finomra őrlöm, és a tejszínnel együtt elkeverem a töltelékben. Ha szükséges, sózom. Felhasználásig letakarva félreteszem. A töltéskor óvatosan kell vele bánni, és nagyon lazára kell tölteni. Amikor már mindennel készen vagyunk, és kissé visszahűlt az abalé, kb. 80 fokra, akkor kell kifőzni. Amint feljött a felszínre és kifeszült, több alkalommal érdemes vékony tűvel megszurkálni. Egyrészt így lehet ellenőrizni, készen van-e (már nem szivárog véres lé), másrészt így biztosan nem fog a hurka szétdurranni. Kb. 20 perc alatt készül el egy adag. |
Mire végeztem a véres hurka töltelékével, eljött a reggeli ideje. Kicsit jól is esett megpihenni, mert utána kezdődött a munka érdemi része. Őlordsága segítségével megőröltem a fűszereket. A belsőségek és a leeső véres húsok mentek a hurkának valóhoz az abalébe. Mivel szinte mindenből kolbász készült, csak a karaj maradt angolszalonnának, a vesepecsenye, az egyik oldalas, és ugyanonnan a kolozsvári szalonnának való. A kicsontozott húsokat Horasszal együtt csíkoztuk, az inaktól tisztítottuk, így is alig bírtuk ketten kiszolgálni a darálót, amelyet a legnagyobb lyukú feltéttel üzemeltettünk. A darált húst három részre osztottuk, csináltunk hagyományos paprikás vastagkolbászt, csípőspaprikást, továbba saját "fejlesztésűt", paprika nélkül, kevés római köménnyel, durvára őrölt fekete- és zöldborssal, néhány deci borral lazítva. Elkészült a májas-tüdős hurka is, sok majorannával, frissen őrölt fekete- és zöldborssal fűszerezve. A 150 kilós disznó hurkába való részeihez összesen 4 kg jó minőségű kerekszemű, olasz rizst használtunk fel. A végeredmény nagyon jó lett, megfelelően zsíros és krémes állagú. A jó alapanyag ennyire sokat számít!
Mivel nagyon sok, majdnem 55 kg húst kellett betölteni, először a hurkák töltését és abálását végeztük, majd következett a vastagkolbászok töltése. Sajnos a marha vékonybél használatával technikai nehézségek merültek fel, így alaposan elhúzódott a töltés. Igencsak ránk esteledett, mire végeztünk, így a mosogatás, elpakolás másnapra maradt. Vacsorára a Horaszéknál ilyenkor hagyományos toros káposzta került az asztalra. Nem akartam elhinni, de egy tányérral valóban bőven elég belőle: nagyon finom, de gyilkos töménységű étel. Erősen javasolt hozzá néhány pohárka savasabb rajnai rizling, zöld veltelini vagy budai zöld. Vacsora után már csak fáradtan pislogtunk, az alváshoz egyikünket sem kellett elringatni.
Vasárnap reggel elérkezett a kóstolás. Frissen sütöttünk a hurkákból, és megállapítottuk, hogy jól dolgoztunk. A májas hurka krémesen lágy lett, a fűszerezése is pont jó, és a véres hurkával is jó úton jártunk. Kár, hogy csak nagyon kevés lett belőle. Reggeli után nagy nehezen, de feltápászkodtunk, hiszen még várt a romok eltakarítása, illetve a füstölő kapacitásának növelése, a füst hűtésének kivitelezése, és a kolbászok kiaggatása. Ebédig mindennel végeztük - terv szerint, de aztán nem is nagyon lett ebéd, mert a reggeli még mindig erősen éreztette hatását, és szokásomtól eltérően valahogy nem voltam még éhes. De hogy mégis tartsam a szokás, egy üveg mennyei meggybefőttet sikerült megkaparintanom, és a javát befaltam. Kár lett volna kihagyni.
Igazán jól sikerült, eredményes hétvégét töltöttünk. Már nagyon régi vágyam volt, hogy egy disznóvágás során minden az ízlésemnek megfelelően történjen, végre megtaláltam hozzá az ideális partnert és helyszínt. Szeretném megköszönni Horasznak és szüleinek a lehetőséget, a szíves vendéglátást, és persze a rengeteg segítséget, nélkülük nem boldogultunk volna.
Utolsó kommentek