Lassan közeleg a blogkóstoló ideje. Augusztus lévén már minden szükséges alapanyag beszerezhető hozzá, így ideje volt egy próbát tennem az összetevők, fűszerek véglegesítéséhez. Majdnem úgy is sikerült minden, ahogy végleges lesz, néhány apróbb módosítást eszközlök csak rajra. Az ételhez két kulcsfontosságú dolog, de leginkább a megfelelő paradicsom kiválasztása okoz fejtörést. Sajnos a mai Magyarországon többnyire csak a tömegáru hozzáférhető még a termelői piacokon is. Tavaly volt megfelelő és folyamatos beszerzési forrásom, ám ők az idén úgy döntöttek, beállnak a sorba, és csak koktélparadicsomot, illetve hagyományos, kerek takarmányparadicsomot termelnek. Ezek azonban nem alkalmasak főzésre, nagyon magas sav-, víz- és magtartalmuk miatt. Sokkal jobban megfelelő erre a célra a húsos, kevés magot tartalmazó lucullus vagy a nagy, gerezdes góliát típusú fajták. Ha ilyen nincs, érdemes inkább jó minőségű olasz paradicsomkonzervet használni, akár még szezonban is. Szerencsére találtam a piacon egy másik termelőt, akinél mindig van a lucullus egy francia változata. Nagyobb mennyiséget természetesen nála is elő kell rendelni, de ez csak egy kis előre tervezést és odafigyelést igényel. Szintúgy mint másik fontos alapanyag, a marhapofa, mert ez sem biztos még igéret esetén sem. Nem árt kétnaponta a hentes nyakára járni, és legalább egy nappal korábbra időzíteni, hogy szükség esetén legyen 24 óránk a föld alól is marhapofát keríteni. Azért ne annyira előre időzítsük a beszerzést, mert a marhapofa jellegénél fogva nem igazán jól érlelhető húsféle.

Ha az előbb említett két összetevő megvan, akkor már nincs nehéz dolgunk, mert ez egy igazán komótos étel, nehéz elrontani. Nem árt, ha az egész napot rászánjuk, legalábbis a nagy részét. Ajánlom, hívjunk rá nagy társaságot, mert ebből keveset nem lehet és nem is érdemes készíteni. A kétkedőket erős rábeszéléssel meggyőzhetjük, valamiért a marhapofa elfogadottsága nem megfelelő, sokan alantas, hitvány ételnek gondolják. Persze egy kóstoló után a legtöbbjük rajongó lesz. Felénk legutóbb a kecskeméti repülőnap alkalmával következett be a megfelelő alkalom. Spotter barátom ilyenkor mindig országos bulit szokott szervezni a sok megszállott, repülőgép-mániás fotósnak (sőt, igazából nemzetközivé vált, mert van már egy izraeli törzsgárda tag is a csapatban), így kézenfekvő volt, hogy ezzel meg lehet tartani a blogkóstoló egy főpróbáját, és kedvemre kísérletezhetek az összeállítással.

Hozzávalók (kb 25 nagy adag)
- 7.5 kg marhapofa
- 4 kg lucullus paradicsom
- 4 liter marha alaplé vagy hús/csontleves
- 2 húsos pritamin paprika
- kb. 20-25 g fűszerkeverék: 1 egység (e) fektebors, 1 1/2 e római kömény, 1 e fehérbors, 1/2 e annato, 1 e csillagánizs, 1 e koriander, 1 e cassia fahéj
- só
- 7-8 vöröshagyma
- 2 fej fokhagyma
- 1 nagy zeller
- 3 nagyobb petrezselyemgyökér
- 8-9 nagyobb sárgarépa
- 2 csomó apró fejű, zsenge lilahagyma
- kb. 250-300 g libazsír

A marhapofát megtisztítom, ha szükséges, a külső részéről lefejtem, a mócsingos részt, mindegyiket négybe vágom. A zöldségeket megtisztítom, a répát, gyökeret kb. 3-4 centis hengerekre vágom, a zellert kb. hasonló hasábokra, a lilahagymákat negyedelem. A vöröshagymát, a fokhagymát és a pritamin paprikát finomra vágom, a fűszereket mozsárban finomra töröm. Közben vizet forralok, 1-2 percet fürdetem benne a paradicsomokat, és lehúzom a héjukat (ezt most a Spotter végezte helyettem, méghozzá nagyon profi módon), és másfél centis kockákra vágom. Mivel a nagy, 50 literes bográcsom megfelelő hőtehetetlenséggel bír, ennyi húst pont meg lehet benne egyszerre pirítani. Ehhez szakértői tüzet rakok, hogy másfél óra múlva szép parazsa legyen. Az elején a pirításhoz és a felforraláshoz még kell az intenzív hő, később már nem. A bográcsban majdnem füstölésig hevítem a libazsírt, a marhapofa darabokat körbepirítom. Amikor szép színt kapott, hozzáadom a finomra vágott hagymákat, zsírjára pirítom az egészet, majd sózom és megfuttatom rajta a fűszerek 4/5-ét. A maradékot légmentesen lezárom, és a főzés végén frissítésként adom hozzá. Hozzáadom a paradicsomot és a zöldségeket, néhány percig rotyogtatom, majd felöntöm a marha alaplével, és beledobom a zeller és a petrezselyem összekötött zöldjét. Innentől hátra lehet dőlni, csak arra figyelek, hogy mindig olyan parázs legyen alatta, hogy épp csak bugyborékoljon a bogrács közepén. Kb. 5 óra alatt fő puhára. 5-10 perccel késznek nyilvánítás előtt véglegesítem a sózást, és a maradék fűszerek hozzáadásával felfrissítem az ízeket. Legjobb hozzá friss, ropogós héjú minibagett, ha ez nincs, friss, puha kovászos kenyér is jól megteszi.