A nyár végével menthetetlenül benne vagyunk a céklaszezonban. Sokan nem tudják vagy nem foglalkoznak vele, a cékla levele is ehető, sőt mi több, igen ízletes. Maga a poszt is emiatt született meg. A piaci fűszeres nénével beszélgettem a múltkor, amikor említette, nemsokára lesz neki céklája. Óvatosan feltettem neki a kérdést, hogy hozna-e a leveléből is, mert már nagyon régen ettem olyat. Szerencsére egyáltalán nem kellett győzködnöm, hiszen ő is tudta miről van szó, így sikerült egyeztetnem időpontot vele. Annak rendje, s módja szerint meg is köttetett az "üzlet", így boldog céklatulajdonosként már csak szereznem kellett egy szép szelet karajt, és - szabadságon lévén - elkészítettem az ebédem.  Az egész 15 perc alig volt, a cékla annyira jó lett, hogy kb. két adagnak megfelelőt sikerült elpusztítanom. Ismétlés hamarosan.

Hozzávalók
- 3 kisebb cékla levelével
- 2 kk római kömény
- 1/2 csili
- 1 1/2 tk szezámmag
- olíva- vagy szőlőmagolaj
- balzsamecet

- 1 vastag szelet karaj
- só, bors
- zsiradék a sütéshez

A húst borsozom, és sütésig kiteszem a pultra. A cékla levelét leválasztom a nyélről, megmosom, lecsepegtetem. A céklát gyufaszálnál valamivel vastagabbra vágom. Serpenyőben szőlőmagolajat hevítek, megsütöm rajta a húst, félreteszem pihenni. A serpenyőbe öntök még egy kis olajat, és pár perc alatt megpirítom a céklát. Közben késsel durvára vágom a római kömény és a csilit, és a legvégén a serpenyőbe szóróm ezt is, sózom és összepirítom. A céklalevelet laskára vágom, egy tálban összeforgatom a megpirított csíkokkal, meglocsolom valamilyen nem túl drága, de azért jó minőségű balzsamecettel, megszóróm szezámmaggal,  tálalom.