lorien

Újabb vendégposzt következik Piró tollából billentyűzetéből, most zöldséglevest készített. Abban egyeztünk meg, hogy mostantól rendszeresen posztolni fog e blog keretei között konyhai ténykedéséről, fogadjátok szeretettel!

Nagyon szeretem a leveseket – kezdődhet ilyen közhelyesen ez a poszt. De nem mindegy, milyen a leves, és hogyan készül el. Rendszerint a főételre koncentrálunk, és bevásárláskor az ember agyában a levestéma úgy kezelődik: valami leves  a hús elé, valami zöldséggel – amit találok – magamon legalábbis ezt figyeltem meg.

Hozzávalók:
- hagyma, fokhagyma
- fehérrépa, sárgarépa
- paradicsom,  paprika
- cukkini karalábé brokkoli
- olivaolaj
- só bors
- mélyhűtőből  majoranna borsikafű kakukkfű

Az elkészítés menete szokásos módon kezdődik: olajban pirítom a hagymát és a fokhagymát, majd rádobom a felkarikázott répaféleségeket, sózom, borsozom, aztán hozzáadom a zöldfűszereket, amik anyukám konyhakertjében nőttek, és aképp egészben kerültek a mélyhűtőbe, külön-külön kis dobozkákban. Már kicsit korábban kivettem a szükséges ágacskákat, amíg felengedtek isteni illatot árasztottak – és jelen pillanatban is illatoznak tovább a fazékban. Most elfogy a folyadék alóla, és elsőnek egy kis fehérbort öntök a zöldségre, mert szeretem főzéshez használni. Lehet vizet is, később a párolást vízben folytatom - ha egyáltalán szükséges vizet tenni alá.  (A bor apósom házi készítésű fehérbora, amit nagy műgonddal és odafigyeléssel dédelgetve kreál – igazán finom.) Később a párolódási idő szerint beleteszem a paprika-paradicsomot (ezeket szétfőzöm benne) aztán a karalábét, a cukkinit, végül a brokkolit. A karalábé után meghintem némi paprikával, és már csak a cukkini és a brokkoli jön hozzá a legvégén. Ez voltaképpen egy kicsit egy “mindent bele” leves. Sokféleképpen elképzelhető és kivitelezhető, a  lényeg abban  rejlik, hogy össze kell párolni mindent, és felönteni nem túl sok vízzel.
 Más variációk erre a témára: a fűszerezésben elmehetünk bátran egy oregánós-bazsalikomos irányba ugyanezekkel a fűszerekkel, vagy a majorannát meghagyva lehetnek a társai petrezselyem zeller, köménymag, babérlevél  ésatöbbi – megtartva a „kevesebb néha több” elvét. Szóval innen már csak ihlet és pillanatnyi kedv kérdése. Zöldségekből pedig akármi mehet bele, akármilyen arányban például karfiol is, vagy ami csak az eszünkbe jut, és szemünk elé akad vásárláskor. Én szeretek sok mindent beletenni, mert tetszenek a színes levesek.

Ami tilos: általánosan a kockák és egyéb ipari ízcsodaporok, és tilosak a papírízű szárított zöldfűszerek… (Istenem, ezt a sok jó zöldséget ilyenekkel ne rontsátok el – ha már konfettifűszerre támaszkodik valaki, mert nem áll más a rendelkezésére – néha előfordulhat – akkor keveset, és előtte ha megpróbálja vízbe- olajba áztatni azzal lehet talán némi életet lehelni beléjük, bár én inkább nem tenném.)

Tálaláskor lehet tejfölt beletenni, de pl. anyukám biztos szórna nekünk egy kis reszelt sajtot is a tányér aljára, én nem szoktam.