Újabb kördés érkezett, most Toma arról faggat, hogy melyek a kedvenc növényeim, egészen pontosan 10-et kell megneveznem. Nem annyira egyértelmű a kérdés számomra sem, mert nagyon sok kedvencem van, és évszakonként más és más. Ennek ellenére megpróbálok egy listát összeállítani. A sorrend természetesen nem számít, "véletlenszerű". Ami biztos, talán túlságosan is sok benne a mediterrán vagy mediterrán eredetű növény, ez nem véletlen.
 |
- mediterrán fenyő: nem szeretnék megnevezni egyetlen fajt sem, mind nagyon kedvelem, a libanoni cédrustól a bukszusig. Nagyon szeretek eső után a fenyvesekben sétálni, szinte bódító illata van, de azt sem kell különösen indokolni, hogy miért kedvelem, amikor egy forró nyári délután a kabócáktól zeng az egész fenyves. A fenyőméz a kedvenceim közé tartozik. A fenyőmag szintén.
- olajfa: a mediterrán olajligetek szintén kedvesek számomra. Amikor már szinte az összes növény elsárgult, az olajfák még mindig virulnak. Természetesen a termését is szeretem, az olívaolaj és az olajbogyó nálunk alapvető népélelmezési cikk.
- babér: az egyik legrégebb óta használt fűszer, az ókori mitológiában is számos helyen felbukkan. Annyira szeretem, hogy egy ideje saját cserje termesztésével is próbálkozom. Sajnos tavaly télen sikerült kipusztítani, de most vettem egy igazán szép, négy éves példányt, remélem ő szerencsésebb lesz. Annál is inkább, mert egy kisebb vagyonba került.
 |
- szőlő: szintén régi kultúrnövény, azt hiszem a blog olvasóinak nem is kell megindokolnom, miért van a listán.
- rozmaring: különösen a mediterrán változatát kedvelem. Alapvetően igénytelen növény, délen óriás, áthatolhatatlan sövénnyé képes nőni, ha hagyják, a levele is sokkal élénkebben zöld, mint a hazai. A babérhoz hasonlóan sokoldalúan felhasználható alpfűszer.
-rózsa: egyik kedvenc virágom, az illatától szinte függő vagyok. Most már bevallhatom, legénykoromban megszállott rózsatolvaj voltam, randevúra ritkán érkeztem rózsa nélkül, amely legtöbbször az útba eső kertekből származott. Sajnos manapság nagyon sok illat nélküli változatot nemesítettek, pedig a rózsa illat nélkül nem sokat ér. A konyhában is hasznosítható, a rózsavizet különösen a mediterrán és még inkább a közel-keleti gasztronómia használja előszeretettel.
- tönkölybúza: a búza fontos növény, különösen nekünk, magyaroknak. Nélküle a kenyér elképzelhetetlen, a magyar ember számára pedig a kenyér az egyik legalapvetőbb élelmiszer. Bár erről egyre kevésbé vagyok meggyőződve, mert akkor az emberek nem vásárolnának kenyér helyett mindenféle ipari szemetet. Az ipari mezőgazdálkodás terjedésével egyre csökkent a tönkölybúza jelentősége, de szerencsére az utóbbi évtizedben újra előtérbe került. A különféle kártevőkkel, betegségekkel szembeni kiváló ellenálló képessége miatt ökogazdálkodásban, vegyszermentesen is jól termeszthető. Beltartalmilag is az értékesebb fajták közé tartozik. Az mostanában felkapott témaként szereplő fuzárium-szennyezettségben sem érintett /ezt a nagyokos média elfelejtette megemlíteni/, ugyanis a tönkölybúza a kalász felépítése miatt jóval kevésbé hajlamos a fertőzésre. A magok mélyen beágyazottak a pelyvába, olyannyira, hogy hagyományos csépléssel csak kis része nyerhető ki, inkább hántolásra emlékeztető módszerrel koptatják a magot.
- szilva: egyszerű, de nagyszerű gyümölcs. Különösebb gondozás és vegyszerezés nélkül is megneveli finom gyümölcsét, amely az egyik legsokoldalúbban felhasználható. Ki ne szeretné a szilvás gombócot, az aszalt szilvát vagy a jófajta szilvapálinkát? Régen generációk nőttek fel szilvalekváron.
- napraforgó: most nem is mint élelmiszerre gondolok. A napraforgó virágja egyáltalán nem hivalkodó egyéniség, a maga egyszerűségében szép és vidám.
- pálma: mindegy melyik faj, pálma legyen. Mindig Afrika, pontosabban Egyiptom jut róla eszembe, ahol több alkalommal is jártunk, mindig nagyszerűen éreztük magunk. Akárhányszor meglátok akár csak képen vagy tévében egy pálmát, mindig ez jut szembe.
Utolsó kommentek