Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy június első hetére megkaptunk Tribunjban egy teljes, jól felszerelt házat használatra. Pontosabban csak a felső szintet, de ez nem változtat a lényegen. Tribujn egy aprócska halászfalu Dalmáciában, nagyjából félúton Zadar és Split között. A legközelebbi nagyobb város 15-20 km-re Šibenik. Mostanra átadták a forgalomnak a Sveti Rok alagút másik vágatát is, ezért gyorsan lehet haladni végig az autópályán, háztól házig kevesebb mint 8 óra volt az út, amelybe még az is belefért, hogy 3-4 alkalommal megálltunk pihenni, kávézni. Apropó, eszpresszó. Benzinkutak tekintetében az egész volt-Jugoszlávia területén talán az ÖMV-nél adják mindenhol a legjobb kávét. Szigorúan tekintve abban is lehet hibát találni, de egészen élvezhető. A Tifon kutaknál viszont kétszer is pórul jártam (nem a benzinnel). A helyi kávézókban is iható eszpresszót illetve macchiatót adnak. Legelterjedtebb márka az En Caffe. Az alaphelyzet jobbank tűnik tehát, mint nálunk, bár kiemelkedően jó kávét sehol sem adtak.

ekkor még nem sejtettük...

Időjárás szempontjából kevésbé voltunk szerencsések. Azt is mondhatnám, hogy az utóbbi egy évben átok ül rajtam, egy kivételével mindig hideg, esős, borongós, szeles időt sikerül kifogni, ha valahová elmegyünk. Most sem volt másképp. Mikor indultunk éppen elromlott az idő. Tribujn és környéke épp kimaradt a szórásból, csak erős szél és kissé hűvösebb levegő fogadott bennünk, de már másnap megkaptuk az égi áldást, amely ezek után kisebb-nagyobb megszakításokkal három napon keresztül érkezett, mintha csak fizetnének érte. Mindez nem szegte kedvünk, amikor csak lehettt kimerészkedtünk, ha másra nem is, a készleteinket feltölteni. Mivel a horvát árak alaposan elrugaszkodtak a valós értéktől -amelyen a forint gyengélkedése tovább rontott-, alaposan feltankolva érkeztünk. Eredetileg csak friss hal és húsáru beszerzéset terveztük, ám természetesen a zöldségféléket otthon felejtettem, hamar kipróbálhattam tehát a vodicei piac kínálatát. Tömören összefoglalva: minden kétszer annyi kerül, mint itthon, és még csak nem is olyan jó. Persze az itthoni piac előnyben van, hiszen már tudom, kinél mit érdemes venni. Állítólag Šibenikben jobb a helyzet, de az ottani piac meglátogatása végül mindig elmaradt. A húsok árai elfogadhatóak. Hentes általában csak reggeltől délig van, délután a legtöbbjük zárva. Kapni nálunk előre elkészített csevapot is (a nagyobb boltokban is), egyik jobb, másik kevésbé, néhol még házinak mondott csirkét, amely inkább csak félúton van afelé, de a gyári szörnyeknél jobb.  Hal tekintetében vegyes volt a kép. A vodicei piac halkínálata szegényes és drága volt. Bár a polip elfogadható árban volt, ezt a társaság leszavazta. Tribunjban hiába jártam minden nap a kikötőben, a halászok nem árultak (délután 3-5 között a legutolsó mólónál). Talán majd később, szezonban. Végül a vodicei Konzumban vettük a halakat. Egészen frissek voltak, és az áruk sem volt rossz.

Brancin sütése  Ötletes a duplafalú halsütőrács, sütéskor nem törik a hal. A középső képen az ecsetelő.

Első alkalommal brancint (valamilyen sügér-féle lehet) vásároltunk. Ekkor a pucoláson túl már csak mint megfigyelő és kukta vettem részt, házigazdánk volt a szakács. A brancin igazán finom, enyhe ízű, omlósan puha húsú hal, szálkamentes, kezdőknek is kiváló választás.

Orada sütés

Legközelebb orada (aranydurbincs?) akadt kosarunkba. Ez sem szálkás, ugyancsak jóízű, és jóval olcsóbb, mint a brancin. Kiváló ár/érték arányú hal.

Ő a cipal

Az utolsó halsütés alkalmával kétféle halat is vettünk. Az egyik a cipal volt, egy hosszúkás, erőteljes ízvilágú hal, valamennyi nagyobb szálkája is van, igazából nem zavaró, irdalni nem kell. Mindegyik közül ez volt a legolcsóbb, nekem nagyon bejött, a többieknek kevésbé, de ők nem túlzottan nagy halrajongók.

Őfelsége, a skorpióhal

A cipal mellett árultak még škrpina-t, azaz skorpióhalat. Aranyárban mérték, 200 kuna kilójáért már majdnem rablás kategória, (jelen állás szerint 8000 Ft/kg), de nem tudtuk kihagyni, vettünk egyet. Kinézetre is barátságtalan jószág, vigyázni kell vele pucolásnál, hogy ne sértse fel az ember kezét. Az összes közül ez volt talán a legjobb, bár utólag talán másképp készíteném, igaz nagyon jót tett neki, hogy épp ezt kenegettem fokhagymás vajjal. Egy jó mártást mindenképpen megérdemelt volna.

A sirály is a skorpióhalra fente a csőrét, nem győztem elhessegetni a grillező mellől. Végül a tető szélén foglata el a megfigyelőállását.

A 200 kunás ár a skorpióhalra mindenesetre túlzás így utólag is. Ez különben a bajom Horvátországgal. Nincsenek helyükön a dolgok, az ár-érték arány nem jó, egyre jobban szétcsúszik. Ha egyszer egy termék az egész világon (legyen csak Európa) egy euróba kerül, akkor mi indokolja, hogy itt kettő vagy három? Még minőségben sem jobbak.

Majdnem elfelejtettem a bort. Több palackkal is próbáltunk, vegyesek a tapasztalataink: itthon az 1000-1500 ft-os és efeletti kategóriában tapasztalatom szerint jóval kevesebb a kellemetlen meglepetés. Fehéret leginkább graševinát keresgéltünk, mint jellegzetes kinti fajtát, 35 kuna alatt nemigen találtunk jót. Vörösben jellegzetes helyi bor a babić, legtöbb helyen tartják, semmi extra. Összeségében a boroktól többet vártam, igaz 5-6 palack kipróbálása korántsem elegendő bármilyen mélyebb értelmű következtetés levonására. A helyi sörök továbbra is egészen elfogadhatóak (Karlovačko, Ožujsko).

kilátás a ház melletti domb tetejéről

Amikor az idő engedte, elmentünk kirándulni is. Trogirban (Trau) már voltunk régebben, ez most kimaradt, inkább Šibenikbe látogattunk el mégegyszer. Közel is volt, és legalább olyan szép, mint Trogir, de itt nincs bóvlis-lenyúlós turistacsapda. Az óváros telis-teli hangulatos utcácskákkal, a várból és a temetőből gyönyörű a kilátás.

Krka vízesés

Ismét ellátogattunk a Krka vízeséshez. Az árak természetesen újfent emelkedtek, már 95 kuna a belépő. Érdemes Šibenik után Skradin felől megközelíteni. A másik bejárattal ellentétben itt hajóval viszik el a látogatót a vízeséshez, a hajóút ára benne foglaltatik a belépőben.

Šibenik óvárosa

Šibenik, Szent Jakab katedrális

Šibenik, Szent Jakab katedrális a várból

Hazafelé útra bárányevést terveztünk. Ha letérünk az autópáyáról, számos helyen látni, hogy nyárson-parázson malacot és/vagy bárányt sütnek. Feltétlenül érdemes már csak ezért is kitérőt tenni. Mi ezt sikerrel elhibáztuk: mivel nem voltunk még igazán éhesek, csak Zágráb után tértünk le az  régi főútra, és csak egyetlen helyet találtunk, közvetlenül Varasd határában, itt viszont még legalább két óra kellett volna, hogy kész legyen, ezért nem vártuk ki. Zágráb és a tenger között, a hegyekben viszont számos ilyen műintézmény található. Végül annyira elszállt az idő, hogy még Szemesen a Kistücsökről is lemaradtunk, és éhesen értünk haza /máskülönben ránk fért:)/.

Ilyen is tud lenni az Adria. Utolsó nap

ezt sajnos nem tudtuk megvárni

Ez a kép majdnem lemaradt. Murter, kikötői kávézó, vendégünk volt az asztalnál