A balul elsült pisztrángos kaland nem hagyott nyugodni. Közben különös információk birtokába jutottam, ha csak a fele lenne igaz, már akkor is megdöbbentő. A halak állapota minden esetre ezt igazolja, szóval több mint felháborító!
A történet a Teszkóban kezdődött, ahol pisztrángot árultak, ezt az előző héten szombaton jómagam is láttam. A maradékot aztán napról napra egyre olcsóbban árulták, végül pedig már olyan olcsó volt, hogy annak nem lehetett ellenállni, aztán valószínűleg ez a készlet került a piaccsarnoki üzletbe. Mint friss hal. De végül is a történetben nem az a fontos, hogyan került oda, hanem az, hogy ott volt. Szép törtenét, nem igaz?
Az eset azért tanulságos, mert a jégen tartott hal kinézetre sokáig frissnek látszik, a szeme képes tiszta, csillogó maradni. Csak kézben fogva, tapintva, átnézve lehet teljesen bizonyosságot mondani róla, a pult mögül nem. Ha nem a szemünk előtt csapják agyon a halat, akkor bátran kérjük ki, vizsgáljuk meg. Az jó jel, ha a kopoltyúját benne hagyják, annak a színe sok mindent elárul. Az is biztos módszer, ha megnyomjuk a hal húsát. Amennyiben még ruganyos, visszaáll eredeti alakjára, akkor friss. Ha ott marad a nyoma, akkor inkább adjuk vissza, és álljunk odébb.
Végül már csak azt kérdezem, hogy valóban megérte ezért a néhány ezer forintért? Remélem, igen! Mint rendszeres vásárló, nem egyszer előfordult, hogy egy szombaton ott hagytam annél jóval többet is, mint amennyit ezen a pisztrángos kalandon összesen keresni lehett.
Van másik halárus is, mostantól csak onnan fogok vásárolni, nekem az is jó ...
Utolsó kommentek