Hmm ... Ez a rétes majdnem a kukában landolt! Történt ugyanis, hogy egy rántotthúsos ebéddel /erről majd később/ átrobotolt délelőtt bő fél munkanap után mégiscsak nekiálltam rétest gyártani. Ha már a Ferrari leszerepelt, legalább legyen kárpótlás. Most nem saját húzott rétestésztával, hanem gyárival /Spar/, de rendesen, közel egy négyzetmétert kitapétázva a lapokkal, és feltekerve. Közben baleset is ért /már délelőtt is/, az alma aprítása közben elbambultam, és levágtam a mutatóujjam hegyét. A komplett elsősegély nyújtás után folytatam a munkát. /A vízálló sebtapasz gyártóknak innen üzenem, hogy monnyanak le, az próbálja naphosszat a fedőszalagot fél kézzel leszedegetni, aki ezeket tervezte!/. Szóval, próbálom feltekerni a rétest, hát nem sikerül, hullik szana meg széjjel, ugyanis rossz irányból próbáltam. Üvöltök, mint a sebzett vadállat, naná az is voltam, csak most már kínomban is. Majdnem repült az egész a csirkéknek, de egy pillanat alatt mégis átfutott, hogy mennyi meló és sok-sok jó alapanyag van benne, hát mégiscsak meg kéne menteni. Ráadásul volt még egy adag réteslapom is, így végül kiválogattam a tiszta búzát az ocsú közül, és újragyártottam az egészet.

Hozzávalók
- 1 cs. réteslap /Spar/
- 7-8 kisebb-közepes nem lédús őszi alma /pl. jonatán, vagy starking/
- 50 g fenyőmag
- 1 marék mazsola
- fahéj
- zsemlemorzsa vagy kalácsmorzsa
- barna nádcukor
- kb. 150 g vaj
- 1 tojássárgája
- 1 ek. tejszín

Az almákat alaposan megmostam, negyedeltem, és eltávolítottam a magházukat. Hámozni nem szoktam, csak táp- és ízanyagokat vesztünk /feltéve, ha nem agyonpermetezett/. Kb. olyan apróra vágtam, mint négy-hat gyufaszál egy tömbben, és hosszában a gyufaszál fele. Lehet persze kicsit vastagabb is, de ne sokkal. A nagy asztalra (90x90) vászonterítőt borítottam, meghintettem liszttel, és 2-3 centi fedést hagyva kiraktam réteslapokkal. Minden lapot ecsettel jól megkentem olvasztott vajjal. Célszerű tempósan dolgozni, hogy ne száradjanak ki a réteslapok. A végét 20 centire, a többi szélét 6-7 centire kihagyva megszórtam az almával, zsemlemorzsával /a rántott húshoz használt 6 zsemle külső rétege/, pirított fenyőmaggal, mazsolával, fahéjjal és nádcukorral, kicsit meglocsolgattam vajjal. A terítő segítségével óvatosan feltekertem, a sarkait ahogy tudtam, behajtottam, majd az asszony segítségével óvatosan kivajazott sütőlemezre tettük. Otthon nincs 80 centis sütőlap, ezért nagyon óvatosan hurkába kell tekerni.

Az átok tovább ült rajtam, középen egy kicsit kiszakadt, de immár sztoikus nyugalommal az előző adag hulladékából gyorsan kifoltoztam, és tejszínnel elkevert tojássárgájával megkentem mindenhol /a foltnál jobban, az összeragasztja/. Forró sütőben 40-45 perc alatt sült szép aranybarnára. 20 percet pihentessük. Egészben nem lett egy szépségdíjas, de szeletenként nagyon jól nézett ki, és majdnem pont olyan lett, ahogyan szeretem. Még szerencse, hogy nem vágtam ki dühömben.